Az 5000 ember megvendégelése

AddThis Social Bookmark Button

De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk."Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, és jól is laktak, összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak. /Mk 6, 35-44/

 Manapság gyülekezeteinkben egyre több közösségi alkalmat szervezünk. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy együtt legyen a gyülekezet, az alkalmak pedig minél színesebbek legyenek, hogy minden korosztály, mindenféle érdeklődésű körű egyháztag megtalálja a neki megfelelőt. Koncertek a zenét kedvelőknek, ifjúsági alkalmak a fiataloknak, bibliaórák a bibliában jobban elmélyülni igyekvőknek, evangelizációk a keresőknek, szavalóverseny a költészetet kedvelőknek, bibliaismereti verseny a megmérettetéstől sem félőknek, könyvárusítás a az olvasni szeretőknek. …és még sok más alkalom. Most is van egy nagy tervünk, hogy egy egyházmegyei keresztyén napot tartunk június 25.-én. Ezen a napon mindenki találhat az érdeklődésének megfelelő programot. Lesz elsősorban evangelizáció gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, lesznek előadások, református énekkarok fellépése, gyülekezetek bemutatkozása az egyházi újságok bemutatása, könyvvásár, de helyett kap a gyülekezetek közötti focimeccs, presbiteri gulyásfőzés, versenyek gyerekeknek….stb. Igazán nagyszabásúnak ígérkezik.
 De sokan felsóhajtanak. Nem sok ez? Nem lenne elég kevesebb? Ahogy a tanítványok is mondják bibliai történetünkben: „Lakatlan hely ez”(olyan kevés az érdeklődő keresztyén fiatal és idős) „és az idő is későre jár” (olyan időket élünk, amikor nem érdeklik az ilyen dolgok az embereket) „bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.” (Hadd menjenek haza, és tegyék azt az emberek, ami nagyon szükséges: egyenek, igyanak, szórakozzanak is, pihenjenek, mert az is kell, és nyugodtan végezzék el a ház körüli munkákat).
 Még a tanítványok is így gondolkoznak. Minek az a túl sok együttlét, rendezvény, közösségi nap? Ugye tudunk róla, hogy az első keresztyének naponta összegyűltek. Hogyan is bírták ki, amikor némelyeknek a heti egy alkalom is bőségesen elég.
 Jézus azonban másképp gondolja, Jézus azonban így válaszolt nekik: ne széledjenek még szét, ne menjenek még haza, mert még nem laktak jól! Ezek az emberek még nincsenek megelégedve! Ezek az emberek még szomjasok és éhesek, és emiatt boldogtalanok. Nem boldogok, mert még éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és még nincsenek megelégíttetve. Talán épp ezt a boldogmondást tanította előzőleg Jézus az embereknek. Őszintén, vajon boldog, elégedett embereket látsz te magad körül? Boldog és elégedett emberi arcokat látsz a gyülekezetedben a lakóhelyeden? Olyanokat látsz, akiken az látszik, hogy Jézus már befejezte a tanítását, munkáját, formálását? Vagy te magadat megelégedettnek, boldognak érzed? Befejezettnek érzed magad, valóban krisztusképű vagy, és jöhet akár a megmérettetés is? Szükségünk van a Lélek formáló erejére, és a formálódásra nagyon alkalmasak és jók a közösségi alkalmak, különben Jézus nem tartotta volna azt a több, mint 5000 embert olyan sokáig együtt.
 Jézus szeretné megértetni a tanítványokkal, velünk, hogy a szolgálatunknak még nem lehet vége, mert az ő gyermekei még éhesek! Ezért ezt mondja nekik: ’’Ti adjatok nekik enni!” Erre ők, erre mi: talán mi menjünk kenyérért? Talán én szervezzek meg egy közösségi alkalmat? Talán én nyissam ki a házam ajtaját egy bibliaóra, imaközösség alkalmára? Talán én vegyek részt a bibliaórán? Talán én legyek énekkari tag? Talán én süssek? Talán én brigádozzak? Talán én vegyek részt egy előadáson, vagy én menjek el erre az egyházmegyei napra? Olyanok vagyunk, mint a diákok az iskolában, amikor a tanár határozottan rájuk néz, rájuk mutat, őket szólítja, de azért megkérdezik: ki, én??? Igen, jó, ha tisztázzuk a helyzetet, de azért Jézus elég határozottan hív Igéje, Szentlelke által: te gyere, te menj, te tedd meg! De mint a tanítványok, sajnos sokszor mi is tanácstalanok vagyunk, hogyan is kellene neki kezdeni? De aztán csak összekapják magukat a tanítványok és amijük van, azt az öt kenyeret és két halat, és lám, elég. Amid van, elég! Eleget kaptál, csak merd odaadni az Úr kezébe, és engedd, hogy megáldja. Jézus áldó imádsága, keze megsokasítja és megáldja a mi alkalmainkat is.
 Képzeljük el, ha ezek a tanítványok nem bíznak eléggé Jézusban, ha az emberek is hitetlenkednek a kevés étel láttán, és inkább hazamennek. Nem teszik oda se kenyerüket, se halukat se idejüket, se lelkesedésüket a közösség javára. Az lesz belőle, hogy éhesen mennek haza, hazatérnek, de még nem lesznek megelégíttetve. Nem lesznek boldogok. Továbbra is éhezik és szomjúhozzák az igazságot.
 De történetünkben nem mentek haza a tanítványok, nem ment haza a gyülekezet. Kihasználták az alkalmat és ott maradtak Jézus mellett, és ettek és jól is laktak! És boldogan mentek haza! Olyan ez az 5000 ember megvendégelése, mint egy gyülekezeti alaklom, ahol Jézus tanítani akar, megelégíttetni akar minket, közösségben akar velünk lenni, boldoggá akar tenni minket, így együtt egy nagy sokaságot. Neki erre is van ereje. Ennyi embert egyszerre jól tud lakatni. Higgyünk hatalmában! És mi még mindig rá akarunk kérdezni? Nem túl sok? Még mindig keményszívűen azt merjük mondani: nem túl sok? Jézus válasza: nem, mert még nem elég! Még szükségetek van az együttlétre, még adjunk lehetőséget a formálódásra, a tanításra. De mi megint rákérdezünk: ki, mi? Mert mi olyan kevesek és kicsik vagyunk. Erre Jézus megáldja a kevesünket és kicsiny voltunkat, és lám, elég! Ás mindenki, aki ott volt, ott lesz, jóllakik.
 Keresztyén testvéreim! Jézus szerint jó együtt lenni, együtt enni (lelki és testi táplálékot egyaránt) az Ő követőinek. Ne hanyagoljuk el az együttlét lehetőségeit, alkalmait. Ha Jézus hív, ne kérdezd kétkedően: ki, én??? Hidd el rád gondolt! Ne keress kifogásokat! Ámen.