Jairus

AddThis Social Bookmark Button

Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt.Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?" Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges." Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?"Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának. /Mk 5, 21-43/

Kedves Testvéreim!
Egyszer egy fáradt vándor bandukolt a sivatagban. A nap forrón tűzött. Elfogyott a vize, és tudta, ha hamarosan nem jut ivóvízhez, akkor kiszárad és meghal. Aztán megpillantott egy régi kutat. Kétségbeesetten kezdte pumpálni a kút fogantyúját, hogy vizet húzzon, de csak a por szállt a pumpálástól. Aztán észrevette, hogy a kúthoz egy üzenet van kötve. Az üzenet így szólt: Kedves idegen! Ez a pumpa már hetven éve működik. Kicseréltem a dugattyú tömítőgyűrűjét, ami még sokáig jó lesz, de a tömítőgyűrű kiszárad és vizet kell bele tölteni. A fehér kő alá temettem egy üveg vizet, jól bedugaszolva, védve a naptól. Elegendő víz van benne, hogy bevizezd a kútszivattyút, de ha iszol belőle, akkor nem lesz elég a víz. A víz egynegyedét öntsd bele a szivattyúba, és hagyd, hogy egy percig beszívja, hogy átnedvesedjen a tömítőgyűrű. Aztán a többi vizet közepes gyorsasággal öntsd bele, és pumpálj erősen. Lesz vized. Higgy benne! Ez a kút még sosem száradt ki. Amikor eleget ittál, töltsd meg az üveget, és tedd vissza, ahogy találtad, a következő vándor számára, aki erre jár.
Vajon nekünk lenne-e hitünk, hogy egy üveg vizet, ami a szomjunkat csillapítaná beleöntsük a kútba, pusztán mert abban hiszünk, hogy aki az üzenetet írta, igazat mond. Lenne-e hitünk utolsó esélyünket a szomjhalál megmenekülésétől beletölteni egy hetven éves kútba? Az üzenetíró azt írta, hogy ez a kút még sosem apadt ki. Hinnél-e neki?
A mai igerészünkben két olyan emberről hallottunk, akik igen szilárdan hittek. Akik ha rátalálnak erre a sivatagi kútra, minden bizonnyal hisznek az üzenet írójának, és beletöltik az összes vizüket, minden reményüket, utolsó csepp esélyüket is a kútba. Honnan tudhatjuk? Mert ezt tették a történetünkben is. Egyetlen kútfőbe vetik minden reményüket, esélyüket: JÉZUSBA.
Az egyik emberünk egy asszony. Egy asszony, aki már 12 éve él betegségben. Vérfolyásos. Valamilyen krónikus méhvérzésről lehetett szó. Hosszú ideig kitaszítottként kellett élnie népe körében. Nem járhatott gyülekezetbe. Ha megérintették, vagy akárcsak ruháját, bármely használati tárgyát megérintették az az ember is tisztátalannak számított. 12 év száműzetés úgy, hogy ott van az emberek között, de azok elhúzódnak tőle, nem látogatják, nem érintkeznek vele semmilyen módon. Ez az asszony hallva Jézusról, gyógyításairól, hatalmáról, azt gondolja ki magában, hogy megközelíti titokban, a tömegben, úgy hogy ne vegye észre Jézus (nyilván fél tőle, hogy ha odaáll elé, akkor Jézus is elhúzza kezét, mint a többiek, nehogy tisztátalan legyen), és ha sikerül csak egy kis szegélyét a ruhájának megérinteni, akkor meggyógyul. Akkor meg fogok gyógyulni! Micsoda képtelenségbe hisz ez az asszony! Egy gyógyító ruhadarabjában. Legtöbben akkor is, most is kinevetnék. Ő viszont egész hitét, minden maradék reményét felteszi az egyetlen kútfőre, bízik benne, hogyha hisz ebben a kútban, ha hisz Jézusban, akkor megszabadul szomjúságától, megszabadul betegségéből, és örök élet vizét, örök betegségből szabadulást vehet magához. Elhisszük már ugye, hogy ez az asszony, aki így hisz a betegsége elmúlásában, amit 12 éve hiába gyógyítottak mindenféle módszerrel, az hitt volna a kút vizében is a sivatagban. Ennek az asszonynak az élete egy sivatagban való bandukolás volt. Egyedül volt, senki nem adott neki egy pohár vizet, és végre talál egy kutat, ami csillapíthatja szomját. Hogyne hinne benne! Egyedül, magányosan, betegen, meg nem értve, társaságban is kivetve érezve magunkat, valami hiányzik, valaki kell, érzéseket mindannyian ismerünk. Ez az asszony megértette, hogy ebben a helyzetében kihez kell fordulni, kit kell megérinteni. Orvos, barát, család nem segít. Oda kell tolakodni, le kell küzdeni minden gátlásunkat, félelmünket, nem érdekelve, hogy mit mondanak a többiek, oda kell menni Jézushoz, és meg kell érinteni! Érintkezni kell életemnek Jézussal! És akkor elmúlik a szomj, a betegség a magány. Mindez persze állhatatos hittel! Íme egy Kútfőben, az Élet forrásában hívő asszony!
Jairus történetünk másik szereplője, egy rabbi, aki szintén az emberi számítás szerint képtelen kéréssel megy oda Jézushoz. Azt kéri tőle, hogy a halálán levő lányát gyógyítsa meg Jézus. Lehet-e ilyen képtelen dolgot kérni Jézustól? Kérhetünk - e ilyen képtelen, emberi gondolkodás szerint csodát az Úrtól? Jézus nem mondja Jairusnak, hogy nem. Elindul a haldokló kislány felé. Kész segíteni. Jairusnak nincs más reménye, csak Jézus. Nincs egy üveg víz a kő alatt, az üveg víz már nem segít ilyen állapotban, csak a kút. Élő víz forrása kell, hogy életre keltse a kislányt, olyan élő víz, ami képes legyőzni a halált. Jairusnak abban kellett hinnie, hogy Jézus az élő víz forrása, Ő képes legyőzni a halált. Pedig még nem volt húsvéti bizonyosság, nem volt nyitott, üres sír! De hitt benne. Ez az ember hinne az üzenetnek is a sivatagban: ez a kút soha nem apad ki, töltsd bele utolsó hitted reményed Jézusba, nem bánnod meg! Nem ér csalódás!
Jairusnak két nagy próbát kell kiállni addig, amíg ihat az élő vízből leánya. Ki kell várnia türelemmel, míg Jézus lelkében is meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt, és hinnie kell Jézus szavának, aki azt mondja, a kislány csak alszik, ellenben azokkal, akik azt állítják, hogy meghalt, már nincs remény. Egyik sem könnyű. Türelemmel várni a bajban, és hinni, hogy Jézusnak van igaza. Ő mindig igazat mond. Utolsó csepp hitére is szüksége van Jairusnak, hogy leánya valóban igyon a kútból, részesüljön Jézus gyógyításában. De közben Jézus mindvégig mellette van, és biztatja őt. Mindvégig mellettünk van, és biztat minket is a próbákban.
A kislány meggyógyul. A vérfolyásos asszony meggyógyul. Hisznek még a bajban, a szomjhalál közepette is a kútban. Ahogy a sivatagi üzenetíró írja: ez a kút még sohasem apadt el.
Jézus ígéretei igazak, hűsége, szeretete, kiapadhatatlan. Ő nem hagyja sosem cserben a benne bízókat. Nem hagyta cserben a beteg asszonyt, a gyermekéért aggódó apát. Nem hagy cserben téged sem, ha így hiszel! A kérdés, amire csak te adhatod meg a választ: Hiszel-e Benne, meg mered e érinteni hittel, meg mered-e Őt szólítani hittel? Ámen.