Vannak alkalmak…
Amikor kinyitjuk ezt a Református Újságot, amikor felmegyünk facebookra, amikor rákattintunk a refzem.eu honlapjára, amikor beszélünk egy gyülekezeti taggal, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy VANNAK alkalmak, amire elmehetnénk, és Istenhez, az Ő akaratához kerülhetnénk közelebb.
Ilyen alkalom volt Kisgéresben, a zenés áhítatok alkalma. Október 25-28 között a semjéni, kiskövesdi, kistárkányi és örösi gyülekezet tagjai szolgáltak nagyhéten a gyülekezetben. Hétfőn a tiszteletről beszélt bibliai példákon keresztül Fülöpné Vadon Erzsébet, és bizony összeszorult a szív, ha belegondolt, hogy ez az alapvető emberi hozzáállás mennyire hiányzik az életünkből. Nem csoda, hogy kapcsolataink tele vannak konfliktusokkal, gondoljunk akár Istenre, akár emberekre. Szerdán Langschadl István igyekezett az igen kényes, egyház és politika témában, az Isten szerinti útra terelni hozzáállásunkat. Ne essünk szélsőségekbe, mert a keresztyén ember nem legyintheti le a politikát, mondván piszkos ügy az, hisz a közügy igen is érint minket, és foglalkozni kell vele. Viszont keresztyéni lelkülettel kell politizálni, mindig elsőképpen Isten akaratát, és nem az érdekeinket nézve, tűnjék is az bármilyen nemesnek. Csütörtökön nagyon hálásak voltunk többek között egy Igéért Tarr Ferdinánd lelkipásztor testvérünknek, amire én még személy szerint nem csodálkoztam rá: „De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is?” (1Mózes 30, 30). Mikor és mit tehetünk a magunk családjáért, gyermekinkért, unokáinkért lelki értelemben? Mikor volt időnk velük imádkozni, Istenről beszélni, elmenni velük együtt egy keresztyén alkalomra, mert vannak alkalmak. Az áhítatok utolsó estéjén pedig Kiss Miklós lelkésztestvérünk hozott üzenetet a fiatalokról fiatalosan, frissen, kicsit megdöbbentően, interaktívan és mindenképpen remélem, hogy sokaknak emlékezetesen. Még nem beszéltem a kórusok szolgálatáról, akik aláhúzták az üzenetet énekeikkel, és megdíszítették az alkalmakat énekükkel. Négy olyan éneket tanítottak meg a kisgéresi gyülekezetnek, amit örömmel fogunk énekelni, és közben ezek az esték is eszünkbe jutnak majd.
Azt is áldásként vettük el, hogy annyira jó volt az áhítatok után szeretetvacsorát elkölteni egymás társaságában. Valóban igaz volt az az Ige, amivel a 10 éves Calix kórus köszöntötte a szintén 10 éves kisgéresi énekkart: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Mert jó volt hosszasabban beszélgetni azokkal a bodrogközi testvérekkel, akikkel összefuthatunk bármikor egy temetőn, egy ügyintézéskor, orvosnál, egy rendezvényen. És rájuk mosolyoghatunk, és tudjuk, összeköt minket az Ige, az ima, az ének, a vacsorabeszélgetés, egy zenés áhítat alkalma.
Mert vannak alkalmak hála az Istennek, hogy nincs igeínség, nem adta fel, még szól hozzánk. De ezt nem szabad egyértelműnek venni. Az elszalasztott alkalmakat visszahozni nem lehet. Minden estén volt olyan mondat, olyan üzenet, és nem is egy, ami formálta a lelki életemet. Azt Isten ezeken az alkalmakon keresztül tesz egyre, és egyre jézusibbá minket. „Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” (Kol 4,5)
