Immunerősítő bált szerveztek Kisgéresben

November 5-én a Kisgéresi Református Nőszövetség jótékonysági bált rendezett a parókia nyílászárói kicserélésére. Ami miatt ez a bál kissé más lett, mint a többi, az amiatt volt, hogy a hátterében nagyon sok tenni akaró ember munkálkodott. Ez sem lett volna még olyan különleges dolog, ha mindezt nem hatalmas lelkesedéssel teszik. Sablonossá vált gondolat, de nagyon igaz, ha szeretettel, örömmel végzed a munkád, az nem is munka, hanem szolgálat. A bált retros hangulatúra vettük, és mindenkit biztattunk arra, hogy kutasson a szekrény mélyén, szedje elő a dohos ruhákat, menjen el egy turkálóba báli öltözékért. Az eredmény bámulatos volt! Micsoda „kincsek” kerültek elő! Nem győztünk egymáson csodálattal nevetni. „A vidám szív a legjobb orvosság” – mondja az Ige, és bizony, aki ott volt egy jókora immunerősítőt kapott az őszi nyálkás, esős időszakban. 

Titkon abban is reménykedem, hogy a bálnak az is a hozadéka lesz, hogy a lelkészi „csapat”, aki szintén jelen volt a bálban, és mosolygott, meg nyitott volt, meggyőzi azokat a bálozókat, akik eddig félve kopogtak be a parókia ajtóin, hogy ezentúl bátran jöjjenek tanácsot, vigasztalást, eligazítást, megerősítést kérni tőlünk, vagy csak egyszerűen elbeszélgetni (mert mi is emberek vagyunk).
Egyébként rengeteg tanulsága volt a bálnak, sokat tanultam belőle. Már csak egyet osztanék meg, amit a nőszövetségi facebook csoportunkban is írtam: Érdekes, hogy felnőtt emberek, mennyire komolyan vették a beöltözést, ami arra vall, hogy a felnőttek is szeretnek játszani, amiről eszembe is jutott a kedvenc igeversem (az egyik): „én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben... (és még ajtóról is van benne szó néhány igevers után)…Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve.” (Péld 8,30.34)