Nem vagyunk urai életünknek

AddThis Social Bookmark Button


„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata“.
(Ef 5,15-17)

     Különös időket élünk, amikor a világ népeit járvány támadja. Ilyenkor a bibliaolvasó embernek szinte akaratlanul azok a nehezen érthető bibliai történetek jutnak eszébe, amikor Isten hagyja, hogy valamilyen titokzatos csapások sújtsák a földet. Ilyen volt Mózes korában a tíz csapás (2Móz 7-12), vagy a gőgös asszír hadsereg hirtelen pusztulása és eltűnése (2Kir 19,35), vagy amikor Isten hét csapásáról olvasunk (Jel 15-16), akkor olyan távolinak tűnnek az efféle szörnyűségek, hogy elképzelni is nehéz. Ma azonban ezek a bibliai titokzatos dolgok mintha kezdenének megelevenedni szemünk előtt és bizonyos európai országokban a koronavírus járvány már olyannyira pusztít, hogy az orvosok kórházi felszereltség hiányában kénytelenek szelektálni, kit hagynak még életben. A nagy mennyiségű halottakat ugyanakkor a temetkezési vállalatok nem bírják eltemetni, sok helyen a jégkorong stadion jegén hűtik az elhunyt emberi testeket. Elérte a járvány már az angol miniszterelnököt vagy a hollywoodi sztárokat is. Hazánkban a helyzet egyelőre nem tragikus, a kórházban dolgozók, rendfelügyelők és a mindennapi szükségleteinket beszerzők mindent meg is tesznek azért, hogy ez így is maradjon, de az emberek nagy többsége, eddig nem tapasztalt otthoni karanténba kényszerült, aminek folytán egy bizonyos dolog észlelhető sokak életében, éspedig, hogy lelassult és bezárkózott a világ körülöttünk.
     Ez a karanténba kényszerült élet így több szabad és gondolkozási időt kínál sokak számára. Nincs az a megszokott rohanás és az ember akaratlanul is elkezd gondolkozni olyan dolgok felett, amelyekre máskor nincs idő vagy nem akarunk időt szakítani. Aki betegágyon felkszik, szintén kénytelen többet foglalkozni olyan kérdésekkel, amelyekkel eddig nem akart. A nem kívánatos életbeli csapásoknak tehát olyan pozitív következménye is van, hogy gondolkodásra készteti az embert. Szoktuk mondani, hogy „minden rosszban van valami jó“, és ez különösen érvényes most, hogy észrevegyük, nem vagyunk urai az életünknek. Jót tesz velünk lelki téren ez az időszak, ha elősegíti bennünk azt az alázatos érzést, hogy az élet nagyon törékeny, és ezért kell, hogy ennek fényében átértékeljük eddigi életünk fontossági sorrendjét minden tekintetben, akár Isten, ember, élet, munka, pénz viszonylatában. Ismertem valakit, aki azt mondogatta: „Majd a nyugdíj idején pótolom, ami a hajtásban elmaradt!“ – De maroknyi nyugdíjas idő jutott csak neki! Végeredményben tehát végzetes hiba volt nála csupán a munkára és hajtásara pazarolni az időt.
     Talán pont ilyenkor kellene bölcsnek lenni, amikor lebénul a világ körülöttünk, és ennek fényében észre kellene venni, milyen könnyen semmivé lehetnek földi értékeink, eredményeink, és nem lehetnek olyan fontosak, mint Isten. Amikor az élet tragikussá fordul, akkor csüggedésünket nem a szép idők iránti nosztalgia győzi le, hanem az az Isten, aki a nehéz helyzetünk felett áll. A járvánnyal és reménytelennek tűnő helyzetekkel Isten nem „ver“, hanem arra ébreszt bennünket, hogy vegyük szemügyre életünket, mert talán helytelenül folyik, vagy hiábavalóságokra pazaroljuk azt.
     Közeledik a nagypéntek és húsvét. Eddig talán idő nem volt igazán arra, hogy személyesen átgondoljuk, mit kezdjek Jézus Krisztus megváltó halálával és feltámadásával? E téma csupán templomhoz vagy egyházi ünnephez köthető szokás, amelyek az életemre kihatással nincsenek? Ha nincs a nagypéntek és húsvét lényege rám kihatással, akkor az életem még mindig nincs Isten szerint helyesen átértékelve, és ha egykor valamit – úgymond – át is értékeltem magamban, akkor csupán a hiábavalóságokat cseréltem fel és tettem ismételten azok közül valamelyiket a fontossági sorrendem legtetejére. Ellenben az, amit Isten nagypéntekben és húsvétban az embernek oda akar adni, abban az élet legkomolyabb dolgai vannak elrejtve. Ha Isten valamilyen esemény által megállít, akkor abban azt akarja velünk megértetni, amit nagypénteken és húsvétkor hirdetünk, hogy Jézus Krisztus bűneinket megbocsátó halála és az ő feltámadása minket akar megmenteni minden olyan dologtól, ami életünkben kárunkra van!
     Isten minden nem kívánt helyzettel azt akarja, hogy rá figyeljünk, mert ezzel végeredményben javunkat szolgálja. Ha a koronavírus meg akar valamire tanítani, akkor mindenképpen arra, hogy térjünk vissza azokhoz a prioritásokhoz, amelyek örökérvényűek és nincs anyagi alapja. (Demes Tibor)