Pólyáni Református Leányegyházközség

A pólyáni református gyülekezet a hozzá tartozó szolnocskai szórványgyülekezettel a királyhelmeci református gyülekezet leányegyházközsége. Jelenleg 130 lélek tartozik a pólyáni gyülekezethez, azonban a 30-as évek végén még több mint 340 volt a gyülekezeti tagok száma. A megfogyatkozás ellenére is a gyülekezet élő és élni akaró.
A templom, ill. a pólyáni református gyülekezet története felvázolásához egy pár szót magáról a községről is kell szólni. A község neve már az 1214-ben keltezett leleszi alapító levélben is szerepelt, mégbedig Lelesz községe miatt Lelesz-Pólyán néven. Kezdetektől fogva a leleszi prépostság birtoka volt, csupán a premontrei rend ideiglenes eltörlése idején a XVIII. század végén és a XIX. század elején volt kincstári birtok. Századunk elején kísérlet történt arra, hogy a község nevét Bodrogmezőre magyarosítsák, de ez az elnevezés nem lett általánosan elfogadva.
A községben - nyílván Lelesz közelsége miatt a középkorban nem volt templom. Egy 1733-ból származó jelentés szerint már van görög-katolikus fatemplom. A mai görög-katolikus templomot 1794-ben kezdték el építeni és 1802-ben szentelték fel.
A reformátusok csupán a XVIII. század közepén jelentek meg számottevően a községben. Ezek zömmel az időközben elnéptelenedett Puszta-Csernyőből beköltözött Török és Szabó család tagjai és leszármazottai voltak. 1786 körül Szabó István csűrében tartottak minden harmadik vasárnap istentiszteletet. Valószínű, hogy temetkezni viszont nem volt joguk a községben, ezért ma is az elpusztult község, a leleszi alapítólevélben is említett Csernopolo mellett van a református temető. A reformátusok 1790-ben először fatemplomot építettek. Ezt követően épült 1823-ban a mai templom, vagy ennek őse, ami az 1830-as árvíz következtében nagyon megrongálódott, vagy teljesen rombadőlt. Azonban nem maradt sokáig templom nélkül a gyülekezet, mert 1833 szeptember 8-án már újraszentelték a templomot. Minden bizonnyal elődeink alapos munkát végeztek, mert ezt követően csak 65 év múlva, tehát 1898-ban kellett megújítani a templomot. Hogy milyen volt az a templom, nem tudjuk, de tény, hogy a jelenlegi formáját az 1928-ban történt felújítás során nyerte.
A gyülekezetnek soha nem volt gazdag patrónusa. Mindig mindent a saját erejéből végzett el. Épített templomot, épített iskolát. Amikor arra szükség volt, Isten segítségével mindig újította és fenntartotta.
Így történt a következő felújítás is - önerőből - csaknem 4 évtízeddel az 1928-ban elvégzett felújítás után, mégpedig leírhatatlan szorgalommal és odaadással. Figyelemre méltó, hogy akkor az azóta megboldogult Szabó Ferenc gondnok vezetésével a presbitérium és a gyülekezet egy hónap alatt elvégezte a külső és belső renoválást. A hálaadó istentiszteletet 1967 július 2-án volt. Szabó Ferenc 20 évig volt a gyülekezet hűséges gondnoka. Az ő szolgálati idejében történt a harangok villamosítása és a fűtés megoldása villanykályhák segítségével.
1981-től Czompoly Zoltán lett a gyülekezet gondnoka, aki a hűségben, a gyülekezethez való ragaszkodásban követte elődeit. A többrebizatás folytán egyházmegyei tisztséget is betöltött.
Az 1995-ben történt általános tisztújítás során a gyülekezet Kocsis Gézát választotta meg gondnokául, aki szintén nagy-nagy hűséggel és fáradtságot nem ismerve végzi gondnoki teendőit presbitertársai és főleg családja segítségével.
A pólyán-szolnocskai gyülekezet presbitériuma: Kocsis Géza - gondnok, Gönczi Zoltán, Szabó László, Albert Attila, Simon Emil, Helmeci Béla, Csoma Béla, Kresztyánko Dénes, Kresztyánko László, Szajkó Zoltán, Csoma Barna, Török Benjámin, Feterik Zoltánné, Sipos Lászlóné.