Alex és Stephen Kendrick filmje a „Tűzálló” (v. moziplakáton „Szerelempróba”, ill. eredetileg „Fireproof”) a 2010. év egyik mozi kasszasikere, nagyon magas látogatottsági indexszel. A filmes szakma mégis hallgat róla, és keveset dicséri. Kényes a film témája, a forgatókönyve, a szereplőstáb felállása, a film finanszírozási körülményei. Ugyanis a forgatókönyvet lelkipásztor testvérpáros írta, az ő gyülekezeteik finanszírozták, sok szereplő egyszerű lelkes keresztyén ember, gyülekezeti tag némi gyermekszínjátszós múlttal, és ők közösen a válás témakörét feszegetik biblikus alapon, nem tagadva meg, hogy Istennek az a terve a házasságokkal, hogy egy egész emberi életre szóljanak, és hogy szétesni készülő kapcsolatokat egyedül a Megváltás csodája tud megújítani és megtartani.
Nagyon könnyű ezt a filmet együttnézni bibliakörös asszonytestvérekkel, akik mögött 30, 40 évnyi megharcolt házassági múlt áll, könnyű fiatal kátés lányokkal és fiúkkal, mert nincs egyetlenegy 16-os jelenet benne, mert kedves a film humora, és a film problémakörében ők még éppen nem érintettek, és talán otthon azt mondják „keresztyén romantikus” filmet láttunk a papnénivel, a papbácsival. Jó alkalom a megszokott bibliatermet alternatív módon kihaszálni, jó a projektor zümmögését hallgatni, finom kékes fényben szemlélni az arcokat, jó együtt nyelni a könnyeinket, és jó utána teát, kávét kortyolgatni, pogácsát eszegetni, és jó, hogy a vetítővásznon azt látjuk, hogy egy idősebb házaspár (történetesen szülők), hogyan küzdenek imádságaikban a gyermekeikért, példának állítva a saját megmentett és megtartott házasságukat.
Eddig ritkán hallottunk keresztyén film kategóriáról, inkább ahhoz voltunk szokva, hogy filmes alkotásokban ráleljünk a keresztyén értékekre, kódoljuk a rejtett keresztyén üzeneteket, ahhoz voltunk szokva, hogy egy-egy alkotás „nyomokban tartalmazhat” evangéliumot.
Ez a film nem nyomokban „tartalmaz” evangéliumot. Arról beszél, hogy „a dolgok akkor változnak meg körülöttünk igazán, ha mindent másként csinálunk, mint eddig” (Victorné Erdős Eszter). Akkor változik meg egy házasság, ha sok mindent másképpen csinálunk, mint ahogyan megszoktuk. És azt sem hallgatja el, hogy a változásra való képesség nem bennünk van, hogy éppen az a képesség hiányzik belőlünk a leginkább, ennek vagyunk híjával - a változni, változtatni tudás képességének.
A film kulcsszereplője egy napló, ami 40 napra szóló használati utasítást ad, hogyan lehet a társunk felé kimutatni a szeretetünket. Ugyanakkor a napló csak egy eszköz, nem lehet letudni egy – egy napot, kipipálni, hogy teljesítettem a penzumot, és várom cserébe a párom válaszát, elismerését, megbecsülését, ölelését.
Nehéz ezt a filmet olyanokkal együtt nézni, akikről tudja az ember, hogy sokat küzdöttek a párjuk és a házasságuk megtartásáért, és ez idáig még nem sikerült.
Erős a film üzenete, talán nem keresztyén fül és szem számára túl erős is, hiszen arról beszél, hogy nem a küzdés, nem az apai jótanácsok tartják meg a széthullóban levő házasságot, hanem a Krisztusban megújult emberi élet, a megváltozott, az újjászületett ember tud csak küzdeni a másikért, tudja megmutatni azt a szeretetet, amelyik akkor is szeret, he nem szeretik viszont, azt a szeretetet, amelyik tud áldozatot hozni, azt a szeretetet, amelyik képes lemondani szenvedélyekről, azt a szeretetet, amelyik tud várni a másikra.
Nekünk, asszonyoknak jó volt látni, hogy a filmben a páros férfi tagja küzd többet a házasságért, neki kell több energiát befektetnie, de ugyanakkor ő a legnagyobb nyertes is, hiszen nem erővel és nem hatalommal kell többé kivívnia a felesége tiszteletét és megbecsülését, hanem valóban tisztelni, becsülni való férjjé válik Isten kegyelméből.
Jó rácsodálkozni napok múltával is a film egyik üzenetére, hogy nem a körülmények változtak meg, nem a házasságban résztvevők személye cserélődött ki, hanem emberi életek, emberi értékek, emberi elvárások változtak meg és ettől lett új a házasság - újdonság a feleség számára a férj, és fordítva.
Jó gyülekezeti mozizást, megújult életeket, házasságokat kívánunk a kedves testvéreknek a Tisza parti gyülekezetekből!
Szeretettel, Tarrné. B. Ivett