Az Úr jósága a pólyáni templom külső megújulásában is megnyilvánult

AddThis Social Bookmark Button

A pólyáni és szolnocskai reformátusok szívében mintegy öt éve érlelődik annak a gondolata, hogy mire a Pólyánban található, 1824-ben felszentelt közös templom kétszáz éves lesz, az épület teljesen megújuljon. A templomújító szándékot elhatározás követte, aminek látható jelei az e célra történő adakozásban is megjelentek. Egyértelmű volt, hogy a felújítást az elöregedett nyílászárók cseréjével kell kezdeni, amit a gyülekezet már 2016-ban elvégzett. Az is nyilvánvaló volt az egyházközség tagjai számára, hogy következő lépésként az épület külső megújításával kell foglalkozni, amit leginkább a torony tetőzetének nagyobb felületen való kilyukadása sürgetett, mivel ez minden egyes viharban, erősebb szélben komoly aggodalomra adott okot. Emellett időszerű volt már a templomhajó tetőzetének festése és az épület külső falainak teljes rendbetétele is. Az már csak a szakemberek általi felmérés során derült ki, hogy a tornyot korábban villámcsapás érte, mivel a fából készült szerkezet bizonyos elemei meg voltak égve, el voltak szenesedve, így ezek kicserélésével is számolni kellett. 

Már a felújítás tervezése során nyilvánvalóvá vált, hogy az alig száz lelket számláló közösség a saját erejéből nem, vagy csak nagyon lassan tudná elvégezni ezeket feladatokat. Azonban az Úr jóindulata e templomot megújítani akarók felé is megmutatkozott az által, hogy a Bethlen Gábor Alaptól, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon keresztül, a Pólyáni Református Leányegyházközség is támogatásban részesült. A húszezer euró támogatás nagyban segítette, egyáltalán lehetővé tette, hogy a templom tornyának szerkezete kijavításra kerüljön és a toronysüveg újra legyen fedve. Emellett a külső falak is megújultak, a toronyhajó is lefestésre került, valamint a falak szellőzésének biztosítása céljából a templom lábazata speciális vakolóanyagot kapott és az épület körül kavicságy lett kialakítva.
A templom teljes külsejét érintő munkálatok elvégzéséért 2017 végén ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát a pólyáni és szolnocskai reformátusok, és velük együtt mindazok, akik más felekezetből, vagy éppen más településről érkeztek a közös örvendezésre. Az ünnepi istentiszteleten Molnár Elemér helyi lelkipásztor Haggeus próféta könyve 2. részének 9. verse alapján hirdette Isten igéjét, amely szerint „Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura”. Igehirdetésében utalt rá, hogy egy ilyen hálaadó alkalom olyan ritka és nevezetes esemény egy település, vagy egy ember életében, aminek megélésére legfeljebb kétszer, vagy háromszor van lehetőség, s a jelenlévők közül is talán csak a legidősebbek emlékeznek arra, hogy mikor adott hálát a gyülekezet új toronyért, vagy a templom teljes külső megújulásáért. Ebből is látható, hogy az ember nem csak maga számára újítja a templomot, hanem a jövő számára is. Az ige is arra utal, hogy a fogságból hazatérő nép a temploma újítását kezdi el, mert jövőt remél. És hisz abban, hogy az új templom dicsősége a korábbinál is nagyobb lesz, ami nem önmagától, nem a kövektől lesz nagyobb, hanem mert a templom dicsősége mindig az, hogy Isten megjelenik benne és hogy az emberek Istent imádni mennek bele. A lelkipásztor igehirdetésében szólt a pólyáni református templom „régi dicsőségéről” felidézve annak építését, összefogva közel két évszázadnyi történelmét. Majd kérdésként fogalmazta meg, hogy vajon lehet-e az új, a megújult templom dicsőségéről szólni. Kinek újult meg a templom? A most élőknek csupán, vagy a jövő generációjának is? A templom megújulását, követi-e a szívek, lelkek megújulása? A feltett kérdéseket követően hangzott a buzdítás a gyülekezet felé, hogy a templommegújítás legyen a lélek megújulásának is a kezdete és bizonyítéka, hogy a jövendőben elmondhassák, attól kezdve újult meg lelkében is ez a közösség, az egész falu, amióta a templom is megújult.
Az igehirdetést követően imádságban való hálaadás következett, majd Molnár István számolt be a templom felújításáról. A Zsoltárok könyve 34. részének 9. verse alapján szólt a gyülekezethez, és az elvégzett munkálatokra mutatva hangsúlyozta a zsoltáros felszólítását: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” A pólyáni és szolnocskai reformátusok sok minden mellett abban is érezhetik és szemlélhetik az Úr jóindulatát, hogy megengedte istentiszteleti helyük külső megújítását – fogalmazott a lelkipásztor, majd tételesen számot adott az elvégzett munkálatokról és azok költségeiről is, amelyek közel harmincezer euró összeget tettek ki.
A beszámoló után két szavalatot hallgattak meg a jelenlévők, melyek közül az egyik a templombajárás fontosságára, a másik a reformációra utalt, hiszen a hálaadó istentiszteletet követően a reformáció 500 éves jubileumára készített vándorkiállítás is megtekinthető volt a leányegyházközség gyülekezeti termében.
A pólyáni és szolnocskai reformátusok hálásak a templom külső megújulásáért, a nagymértékű támogatásért, amivel nagyot léptek szándékuk teljes megvalósulása felé. Ugyanakkor tudják, hogy a külső felújítást a templombelső teljes megújításának kell követnie, s mindeközben imádságban kérik a lelki templomok, az emberi szívek megújulását.

Megújult a kisgéresi gyülekezet temploma

AddThis Social Bookmark Button



234 évvel ezelőtt emelték a kisgéresi reformátusok kőből épült, a rendszerváltozás után a szlovákiai műemlékek listájára felkerült templomukat, amely a jelentős anyagi támogatásnak köszönhetően kívülről és belülről is megújulhatott.

A falak magas nedvességtartalma és salétromossága miatt egy bizonyos idő eltelte után omladozni kezdett a vakolat, a vizesedés két méteres magasságig húzódott fel úgy, hogy szinte körbeölelte a templombelsőt. Mellesleg az évek során nemcsak az ütődések, hanem a fűtőtestek áthelyezése miatt is lyukak keletkeztek a falban, ami egy idő után eléggé rondán nézett ki. Az egyházközség vezetése már korábban eltervezte a falak nedvesedése miatt nagyon rossz állapotba került templombelső és -külső megújítását, megszépítését is, de a szűkös anyagi forrás, illetve a nagy költséggel járó felújítás nem tette lehetővé, hogy a gyülekezet rendelkezésére álló pénzcsomaggal a problémát azonnal orvosolják.

A 2017-es évben a magyar kormány újabb támogatásának köszönhetően, amely a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkezett a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház számára, ismét lehetőség nyílt az egyházközségeknek pályázniuk az egyházmegyéhez eljuttatott pénzcsomagból, főként beruházási jellegű terveik megvalósítására. Így tudta a 2017-es év folyamán az egyházközség elkezdeni templomának felújíttatását.
A munkálatok során a fal nedvesedésének a megakadályozása céljából teljesen leverték a vakolatot. A templombelső északi és a hátsó részén, ahol a legszükségesebb volt, injektálásos módszer segítségével is igyekeztek gátat szabni a falak nedvesedésének. Légáteresztő vakolat került körbe a templombelső két oldalán, a külsején pedig egy méter magasságban. A Műemlékvédelmi Hivatal is rábólintott ennek az anyagnak a felhasználására, így került fel az új vakolat, amelytől az egyházközség vezetése azt reméli, hogy hosszútávon szárazon tudja majd tartani a falakat.
A templomban a fűtést korábban a padok alatti csöveken keresztül oldották meg. A padok egészen a falig értek, s ahhoz, hogy a falnál a salétromos, nedves vakolatot el tudják távolítani, a padokat arrébb kellett tenni a faltól. Emiatt azonban a fűtési rendszert is szükséges volt megbontani. A folyamat bonyolultsága miatt végül is azt a javaslatot tartották legmegfelelőbbnek, amely a padok végének a 30-35 cm-es lerövidítését ajánlotta, felszabadítva így a fal melletti részt, s amely lehetővé tette a nedves falak leverését, megakadályozva ezzel a padok korhadását is.

A munkálatok során a szakemberek eltávolították a vakolatot és készítettek egy úgynevezett szivárgót, vagyis kb. 50 cm-re leástak, a földet kiszedték, majd a falat speciális anyaggal elzárták a földtől és kavicsot helyeztek rá. Egy Drain-csövet is elhelyeztek a fal levegőztetésének céljából, amelyet díszkaviccsal fedtek be. Ugyanezt a módszert alkalmazták a belső és a külső falak nedvességének a megoldása érdekében, sőt a munkálatok eredményeként a templom belsejében is kialakítottak egy kb 20-30 cm-es árkot, de arra csak kő és díszkavics került. A munkák befejezése után a templombelső sárgás-barnás, itt-ott fehér festését a hófehér szín váltotta fel.
A munkálatok összköltsége több mint 40 ezer eurót tett ki. A felújításra az egyházközség az évek óta spórolt pénzét használta fel, de érkezett támogatás a Bethlen Gábor Alapon keresztül a magyar kormánytól is, Németországból egy pályázaton keresztül jutottak pénzhez és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapja is támogatta a közel négy hónapon keresztül tartó felújítást, amelyért az elmúlt év végén adtak hálát.
A kutatási adatok alapján – Kisgéresben is, mint nagyon sok helyen – először fából épült templomot építettek, amely az ellenreformáció idején tönkre is ment. De a türelmi rendelet után engedélyt kapott a gyülekezet kőtemplom építésére, amely 1784-re készült el. 124 református család álma valósult meg ezzel, akik nemcsak templomot építettek, hanem tanítólakot és parókiát is. A templom bejárata felett szereplő 1795-ös dátum a templomhoz épített torony emelésének az évét jelzi, amelyet az akkori törvények miatt csak 11 évvel később készülhetett el. A másik, 1998-as évszám a legutolsó felújítás idejét jelzi.
Kisgéres szinte teljesen református falu. A népszámlálási adatok alapján több mint 800 református él a községben. A gyülekezeti névsor szerint 500-550 személy fizet évente rendszeresen egyházfenntartási járulékot, de mintegy hétszázan viselik szívükön a gyülekezet és a templom a sorsát – mondta tájékoztatásul a gyülekezet lelkipásztora Blanár Erik.
Forrás: www.reformata.sk

Blanár Erik kisgéresi lelkipásztorral készült beszélgetés a templomfelújításról és a gyülekezet életéről alább meghallgatható:

Hiánypótló színes kiadványban mutatták be a Zempléni Református Egyházmegye templomait

AddThis Social Bookmark Button


„Itt van Isten köztünk” hirdeti immár az ismert református énekvers sorait az a kiadvány is, aminek ünnepélyes bemutatására 2017. december 10-én Kisgéresben, a XI. Bethlen Kata adventi szavalóversenyen került sor. A könyvbemutatóval egybekötött egyházmegyei alkalmat Kendi Csaba, a Zempléni Református Egyházmegye esperese nyitotta meg az 1Thessz 5,16-18 igeversek alapján, utalva a hálaadás okaira, amelyek között az évente megvalósuló szavalóverseny mellett idén a zempléni egyházmegye templomait bemutató kiadvány is ott található.

Az egyházmegye két lelkipásztora, Langschadl István és Molnár István által szerkesztett 160 oldalas színes kiadványban 38 templom bemutatására kerül sor. Minden egyházközség négy oldalon jelenik meg, amely megjelenésnél a templomokról készült fényképek kapnak fontos szerepet, azaz színes fotók által ismerhetik meg az olvasók a húsz anyaegyházközség és a tizennyolc leányegyházközség istentiszteleti helyét. A fotók mellett a templomok rövid történeti leírását is el lehet olvasni, de mivel a templomok története elválaszthatatlan az adott gyülekezet történetétől és sok esetben a település történelmétől, ezért a leírásokba több helyen ezek is beleszövődnek. A templomok mindegyikénél kis térkép mutatja az adott település elhelyezkedését, az is fel van tüntetve, hogy anyaegyházközségről vagy leányegyházközségről van szó, valamint egy évszám utal arra, hogy a ma létező templom mikor épült. Az egyházmegye huszonnégy lelkipásztora nem csupán a történelmi összefoglalókat írta meg, hanem egy-egy igeverset is választott, amelyek a legtöbb esetben vagy a templomhoz, vagy a gyülekezet életéhez, szolgálatához kötődnek.
Kendi Csaba a könyv előszavában hiánypótlónak nevezte az igényes kiadványt, ami nem csupán az egyházi körökben volt tapasztalható, hanem a hasonló világi kiadványok sorából is hiányzott a Bodrogközben, illetve a zempléni egyházmegye területén megtalálható templomokat és az itt élő reformátusság értékeit ilyen módon bemutató kötet.
A könyvbemutatón Molnár István kiemelte, hogy nem múzeumba való tárgyakként, ósdi épületekként akarták bemutatni az egyházmegye gyülekezeteinek örökségét, hanem mint olyan örökséget, amely hitből fakadóan lett Isten itt élő népének tulajdona. „Amikor a reformáció jubileumi évében megjelenő Itt van Isten köztünk című könyv lapjain látjuk a templomokat, vagy gyülekezeteink tárgyi emlékeit, akkor jusson eszünkbe, hogy a templomok hitből épültek és újultak meg az évszázadok folyamán, vagy a gyülekezetek kegytárgyai, berendezési tárgyai, terítői, vagy éppen harangjai ugyancsak hálás szívű adakozóknak, Isten országát építeni akaró közösségek áldozatvállalásának köszönhető. Ilyen módon a Zempléni Református Egyházmegye templomait felsorakoztató könyv egyszerre mutatja be a múltat, a jelent, s a reményteljes jövendőt, hiszen hit által voltak és építettek őseink, a Szentháromság Istenbe vetett hitünkből prédikálunk e templomok szószékeiről ma is, s tesszük mindezt azzal a reménnyel, hogy Istennek terve van még velünk, s lesz hitbeli megújulás, lesz ébredés” – fogalmazott a könyv szerkesztője.
A könyvbemutató további részében Langschadl István, ugyancsak a kötet szerkesztőjeként szólította és mutatta be azokat a személyeket, akik külső szakemberekként működtek közre a könyv elkészítésében. Németi Róbert fotográfus készítette el a könyvbe került képeket, így bizonyos szempontból az ő látásmódja is nyomon követhető az egész kiadványon. A fotós három, számára kedves felvétel segítségével mutatta be a több napon keresztül zajló fotózás munkafolyamatát, ezzel is bepillantást engedve a 38 templom fényképezéséhez kapcsolódó örömeibe, vagy éppen nehézségeibe.
A könyv arculata Tomojka Vojtko Béla grafikus munkája nyomán készült el, aki a tördelésért, a képek és szövegek egymás melletti vizuális megjelentetéséért volt felelős. Ő ugyancsak az általa választott oldalakon keresztül vázolta fel azt a koncepciót, grafikai elrendezést, amely által szerette volna bemutatni a templomokat, illetve gyülekezeteket. A szépen szerkesztett oldalak láttán az olvasó úgy érezheti, hogy nem csak a templomok, vagy az egyház tárgyi öröksége van a könyvben bemutatva, hanem a református egyház ilyen módon történő modern megjelenése annak állandóságát, időszerűségét, azaz ma is aktuális voltát támasztja alá.
A könyvbemutató zárásaként Langschadl István a könyv nyomdai előkészítéséért és a szép nyomtatásért felelős Györky Mariánnak köszönte meg munkáját, majd az egyházmegye esperese egy-egy tiszteletpéldányt nyújtott át a könyv elkészítésében segédkező személyeknek.
Miután az Itt van Isten köztünk című könyv bemutatására sor került a gyerekek szavalatai töltötték be a kultúrház nagytermét, hiszen advent második vasárnapja, immár 11. éve, az istenes verseket szavaló gyermekeké Kisgéresben. A szép számú közönség örülhetett a közel ötven szavalónak, a szakmai zsűrinek azonban ezúttal sem volt könnyű dolga, hiszen az óvodáskorú gyermekektől a fiatal felnőttekig most is felkészülten érkeztek a résztvevők. A XI. Bethlen Kata egyházmegyei adventi szavalóversenyről a szavalók szép jutalmakkal, a hallgatóság élményekkel, s többen a megjelent és bemutatott színes könyvvel a kezükben indulhattak haza.
Az Itt van Isten köztünk című könyv a zempléni egyházmegye lelkészi hivatalaiban szerezhető be.

Ablakcsere a csarnahói református templomtoronyban

AddThis Social Bookmark Button

A Zempléni hegyek egyik szép völgyében található a Csarnahói Református Egyházközség és temploma, amely műemlék templom, és amely 1793-ban épült. De mégis a legrégebbi adatok a templom meglétéről az 1600-as évekből származnak, amikor már létezett itt református gyülekezet, s a gyülekezetnek fa-temploma is volt. A templom azonban még abban a században leégett. 1628-ban a gyülekezetnek saját prédikátora is volt. Korabeli írásokból tudjuk, hogy egy megmaradt fadarabon az 1662-es évszám volt olvasható, tehát ez a legrégebbi biztos adat, amely a templom meglétéhez fűződik. A gyülekezet csak később kezdett kőtemplom építésébe. A mai templomot 1793. július 8-án szentelték. Erről a torony homlokzatán, a bejárat fölött beékelt emléktábla tanúskodik. Az egyhajós, különös háromoldalú befejezéssel és kiemelkedő tornyával rendelkező templom máig őrzi eredeti formáját.

Az utóbbi esztendők kedvezőtlen időjárása jelentős mértékben megrongálta a templomon található valamennyi ablakot, melyeket szükséges volt (lett volna) megújítani, ill. kicserélni. Mivelhogy a Csarnahói Református Egyházközség önerejéből nem lett volna képes műemlék temploma ablakainak a megújítására, ezért fordult Kassa Megye Önkormányzatához azzal a kéréssel, hogy anyagilag is segítse a templom ablakainak a cseréjét. Kassa Megye Önkormányzatának anyagi segítsége (1.000,- Euró) a toronyban található három ablak cseréjét tette lehetővé. Ezek az ablakok nagyon rossz állapotban voltak. Világos dióbarna árnyalatú égerfából készültek az új ablakok úgy, hogy az ablakok eredeti történelmi értékeit továbbra is hűen őrzik. Az ablakok csodálatos módon újulhattak meg a Reformáció 500. évfordulójának emlékévében, Nagy Tamás Nagykövesdi asztalosmester szakmai tudása és ügyes keze munkája nyomán, aki gondos odafigyeléssel készítette ezeket a jó minőségű ablakokat.

Szeretnénk megköszönni és kifejezni hálánkat Kassa Megye Önkormányzatának, hogy jó szívvel nyújtottak segítséget eme terv, eme pályázat megvalósítása során, hogy kicserélhessük templomunk régi, elavult, sajnos használhatatlanná vált, hiányos és elkorhadt ablakait. Az új ablakok reménység szerint hosszú éveken át töltik majd még be eredeti rendeltetésüket.

„Közel van az Úr minden Őt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt. Beteljesíti az Őt félőknek kívánságát, kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik Őt szeretik.” (Zsolt 145,18-20a)

Csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről - Lelkészbeiktatás volt Kiskövesden

AddThis Social Bookmark Button

November 12-én szolgálati helyén, Kiskövesden, ünnepi istentiszteleten iktatták be Langschadl István református lelkipásztort.

Az istentisztelet bevonulással kezdődött. Ez nem túlzás, mert közel 40 lelkész indult el a gyülekezeti teremből a templomba, ahol Fazekas László a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdetett igét Pál apostol Korintusbeliekhez írt első levele 9. részének 19-23. versei alapján. Az igehirdetés után Kendi Csaba, a zempléni egyházmegye esperese jelképesen átadta a lelkipásztornak a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét. Előtte rövid igei biztatással olyan szolgáló életet kívánt a lelkésznek, amelyben nem lehet kiégni. Elmondta, hogy mindig úgy lépjen majd a szószékbe, hogy lelkesedéssel, erőbevetéssel, ha némelykor megfáradva is, de mindig újrakezdve tudja szolgálni Isten népét, az anyaszentegyházat és a magyar nemzetet.
Tóth Géza gondnok az Apostolok cselekedetei 26. részének 18. versével, valamint az igéhez kapcsolódó gondolatokkal köszöntötte az immár hivatalosan is őrhelyére álló lelkipásztort. Előtte a nőszövetség elnöknőjével, Nemes Ruzsenával a gyülekezet ajándékát, egy palástot helyezett a vállára, szimbolizálva a gyülekezet szerető ölelését.
Ezt követően Langschadl István emelkedett a szószékre, s tartotta meg immár beiktatott lelkészként első igehirdetését. Felvett igéje a Pál apostol Korintusbeliekhez írt első levele 2. részének 2. verse volt, mely így hangzik: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”. A mély és tartalmas prédikáció után a köszöntések sora következett.
Előbb a lelkésztársak szavai, akik egy-egy igeverset, zsoltár-részletet helyeztek a beiktatott lelkész szívére. A zempléni és ungi lelkipásztorokon kívül megtiszteltek bennünket azok a lelkipásztorok is, akik gyülekezetünkben születtek, de a szolgálat országszerte elszórta őket. Így jelen volt Fecsó Yvett, ifj. Hranyó Mihály, Kassai Gyula, Lévai Attila és Sallai Tibor. De jelen volt a beiktatott lelkipásztor nagybátyja, Somogyi Alfréd, a pozsonyi egyházmegye esperese Apácaszakállasról, és Miklós István, anyagyülekezetének, Füleknek a lelkipásztora is. A lelkipásztorok után Fekete Vince főgondnok köszöntése hangzott el.
Ezután a kiskövesdi gyülekezet vegyeskórusa, az – erre az alkalomra gyermekekkel kiegészült – Mustármag bibliaórás csoport, valamint a gyülekezeti tagok szép zenés-verses köszöntői következtek. Ezt követően a füleki gyülekezet gondnokának és a nagykövesdi gyülekezet presbiternőjének szavai és áldáskívánása hangzott el. Az önkormányzat és saját nevében Máté Ágnes kiskövesdi polgármester asszony kérte Isten áldását a lelkipásztor munkásságára és életére. A beiktatott lelkipásztor a köszöntéseket, ajándékokat és a biztató szavakat meghatódva köszönte meg.
Az ünnepség Fazekas László püspök áldásával, nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével ért véget. Utóbbi olyan szépen zengett, hogy valószínűleg az anyaországig hallatszott.
Mindezek után a meghívottak a helyi kultúrházban, az istentiszteleten résztvevők pedig a gyülekezeti terem udvarán szeretetvendégségen vettek részt.
Köszönet a presbitériumnak, a nőszövetségnek, továbbá azon személyeknek, akik segédkeztek az előkészületekben, hogy biztosítsák az ünnepi esemény gördülékeny és magas színvonalú lebonyolítását. Mindezért legyen Istené a dicsőség!
Ezúton is kívánom, hogy Langschadl István lelkipásztori tevékenysége segítse gyülekezetünk gyarapodását, Istenhez való közelebb kerülését Jézus Krisztus által. Annak a 6 évnek az alapján, amióta nálunk szolgál, hiszem hogy Isten segítségével gyülekezetünk építő, gyarapító és megtartó vezetője lesz.

A beiktatott lelkipásztorral készült beszélgetés alább meghallgatható:

Egyházmegyei Közgyűlés volt Kisgéresben

AddThis Social Bookmark Button


A hideg, esős őszi napon jó volt belépni a befűtött, még illatában is a frissességet, tisztaságot árasztó felújított kisgéresi templomba, ahol 2017. november 26-án került sor a Zempléni Református Egyházmegye közgyűlésére. A délután 14:00 órakor kezdődő együttlétre az egyházközségek hivatalos küldöttei mellett vendégek és gyülekezeti tagok is érkeztek, hogy a közgyűlés előtti istentiszteleten Urunk igéjére figyeljenek. Blanár Erik helyi lelkipásztor a zsoltáros szavaival köszöntötte a gyülekezetet. Az igehirdetés szolgálatát Molnár Éva királyhelmeci lelkipásztor végezte az Ez 26,25-27 igeversek alapján, kihangsúlyozva, hogy az Isten kőszív helyett hússzívet akar adni az embernek, a legtöbbet adja Lelke által, amit csak adhat. Az igehirdető rámutatva a „kőszívű” ember tulajdonságaira és a „hússzívű” ember jellemzőire hangoztatta, hogy szív-emberekké kell válni, olyanokká, akik Isten Szentlelke által mások számára is tudnak élni és szolgálni. 

Az igehirdetést a jelenlévők számbavétele, a közgyűlés megalakulása és annak hivatalos része követte. Blanár Erik egyházmegyei főjegyző a korábbi egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvét ismertette és az egyházmegyei tanácsülésekről is a jegyzőkönyvek felolvasásával számolt be. Ezt követően Kendi Csaba esperes időközi beszámolójára került sor, amelyben az idén megvalósult egyházmegyei rendezvények mellett a gyülekezetekben végbement beruházásokról, felújításokról is számot adott. Döntés született arról, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjának építkezési keretéhez a kistárkányi egyházközség és a nagybári egyházközség kérvénye legyen továbbítva, amiket az egyházmegyei közgyűlés alkotó tagjai ugyancsak jóváhagytak. Az egyházmegye jövő évi programjainak támogatására, a Közalap egyházépítő keretéhez benyújtandó pályázatát is egyhangúlag támogatták a közgyűlés alkotó tagjai. Sor került még a királyhelmeci és a kisgéresi gyülekezetek kérvényének tárgyalására is. Mindkét esetben földcsere ügyében folyamodtak a gyülekezetek az egyházmegyei tanácshoz, amelynek jóváhagyása után került az ügy a közgyűlés elé, ahol e kérvényeket ugyancsak megszavazták. Az Egyházmegyei Közgyűlést is lezáró közös imádságot megelőzően a helyi lelkipásztor szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket, így a terített asztal mellett folytatódhatott az egyházmegyét, a Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteit érintő, azok szolgálatát előmozdító párbeszéd.
A közgyűlésen készült fotók a Képtárban megtekinthetőek.

Molnár Éva igehirdetési szolgálata a közgyűlésen: