A Zempléni Református Egyházmegye harmincnyolc gyülekezetének rendszeres hitéleti tevékenysége mellett vannak olyan alkalmak is, amelyek több gyülekezetet, vagy akár az egész egyházmegyét érintik. A közös szervezésű alkalmak szükségesek és fontosak, hiszen ilyenkor a több, zömében kis lélekszámú gyülekezetből érkezők megélik a nagyobb közösségnek az erejét is, ami már önmagában reménykeltő. Mindezen alkalmak mellett fontos, sőt alapvető küldetésnek mondható az azok felé való szolgálat, akik lazábban kapcsolódnak az egyházhoz, vagy esetlegesen semmilyen kötődésük nincs. Ez utóbbi feladatot is szem előtt tartva szervezi meg a Zempléni Egyházmegye immár második éve őszi programsorozatát, s teszi mindezt abban a reményben, hogy a gyülekezeti tagokon kívül azokhoz is tud szólni, azok felé is tud szolgálni, evangéliumot hirdetni és értéket közvetíteni, akikkel egyébként nincs kapcsolata. E programsorozat részeként valósult meg az az előadás is, amelyet Dr. Mihalec Gábor 2019. október 9-én tartott a királyhelmeci gimnázium épületében „Kulcsok a párom szívéhez” címmel.
A kora este kezdődő előadás előtt Molnár István helyi lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően Kendi Csaba esperes szólt a szép számban összegyűlt hallgatósághoz, megfogalmazva az egyházmegye azon célkitűzését, hogy a családok megerősödését ilyen előadások szervezésével is segítse, amihez a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház mellett működő Kulturális és Közművelődési Központ anyagi támogatást is nyújt. Az esperes köszöntő gondolatait a Példabeszédek könyve igeversével zárta, miszerint „vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Péld 27,17), és azt kívánta, hogy az esten az előadó legyen az, akin keresztül az Isten formálja a jelenlévőket.
Az est előadója, Dr. Mihalec Gábor Magyarországról érkezett lelkész, pár- és családterapeutaként működik, aki párkapcsolati témában több sikerkönyvnek is a szerzője. Az ő meghívása, illetve az előadás témaválasztása nem véletlen, hiszen a szándék az volt, hogy a párkapcsolatok, a házasságok legyenek erősítve, amik korunkban rendkívül sok támadásnak vannak kitéve. Az előadás jól illeszkedett az egyházmegye hasonló rendezvényeihez és több gyülekezeti alkalomhoz is, amiknek célja ugyancsak az volt, hogy a kapcsolatok erősödjenek, akár a szűk családon belül, akár a kapcsolatok tágabb vonatkozásában.
Az előadó azt „ígérte”, hogy előadásán átad egy képzeletbeli kulcscsomót, amellyel az azzal élő, az előadás tételmondatait a házasságába beépítő hallgató biztosan megtalálja az utat párja szívéhez és a tartós, boldog kapcsolathoz. Az elsőre szinte hihetetlennek, sőt nagyképűnek tűnő kijelentés az előadás hallgatása során egyre inkább megvalósíthatóvá is igazzá vált, hiszen az előadó olyan egyetemes, minden kapcsolatra érvényes törvényszerűségekről, elvekről beszélt, amelyekre odafigyelve a házastársi kapcsolat erősödik, boldogabbá válik. A rendkívüli előadó humorral, személyes példákkal, sőt énekkel is fűszerezett előadásának meghallgatása után bizonyos, hogy a hallgatóságból sokan azzal a szándékkal indultak haza, hogy a hallottakat gyakorolva párkapcsolatukat, házasságukat jobbá, boldogabbá teszik. Ehhez többen még a helyszínen további irodalmat vásároltak, Dr. Mihalec Gábor megjelent könyveiből válogattak, és a szerzővel dedikáltattak.
Dr. Mihalec Gábor Királyhelmecen elhangzott előadása meghallgatható:
Kemény padok, fehérre festett templomfalak, orgonaszó, ájtatos csönd, vagy puha pokróc, millió színben pompázó természet, gitárzene, zsibongás? A felsoroltak közül minden bizonnyal többen az utóbbiakat választanák, és sokan ezt a választást meg is tették, amikor 2019. szeptember 8-án ellátogattak a Nagykövesden megszervezésre kerülő Családi Piknikre, azaz a Zempléni Református Egyházmegye családi délutánjára. A kövesdi vár lábánál lévő szabadtéri színpad előtt gyerekek és felnőttek, fiatalok és idősek, több esetben egész családok foglaltak helyet, vagy éppen a piknikhangulatot idézve heveredtek le a pokrócokon.
A helyi lelkipásztor, Böszörményi Tamás köszöntötte elsőként a jelenlévőket, kifejezve örömét és háláját, hogy van lehetőség találkozni, együtt örvendezni az Úrnak, majd buzdította is a jelenlévőket, hogy „éljük meg az együvé tartozást, a krisztusi összegyűjtést a családi délutánon is”.
Kendi Csaba esperes a Péld 12,25 igeversét idézve köszöntötte a szabad ég alatt lévő gyülekezetet, miszerint „aki aggódik szívében az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja”. Ez igevershez kötődve a következőképpen fogalmazott: „Azt kívánom, hogy ezen a mai délutánon minél több jó szó hangozzék el a beszélgetésekben, de a mindennél jobb szó Isten igéje legyen, ami elér, ami valóban felvidít”. Az esperes köszönetet mondott a Kulturális és Közművelődési Központnak a családi délután megszervezésének anyagi támogatásáért, de megköszönte a helyi gyülekezetnek, a Nagykövesdi Református Egyházközségnek is az alkalom hátterének biztosítását. Köszöntő gondolataiban szólt arról, hogy amint a gyülekezetnek van egy nagy családja, amelybe az adott gyülekezet tagjai beletartoznak, úgy az egyházmegyének is van családja, amelybe az egyházmegye területén lévő gyülekezetek és azok tagjai tartoznak, és ilyen módon érthető az igény a találkozásra, ami az alkalomra ellátogatók számából is kitűnik. Az első alkalommal a házasság volt a családi délután témája, ezúttal, vagyis a második családi délutánon a példaadás legyen a középpontban, mert nem csak a szűken vett családban fontos a példaadás, hanem a nagyobb családban, a gyülekezetben, az egyházban is – fogalmazott az egyházmegye elöljárója.
A Karcsa-parti Dicsőítő Csoport énekvezetési szolgálata után Dr. Lévai Attila csicsói lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja hirdette az igét az ApCsel 17,22-34 és a Róm 9,16 alapján. A Kiskövesdről induló, „nyugaton is keleti” lelkipásztor személyes visszaemlékezésével kezdte bizonyságtételét. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy ha példaadásról van szó, akkor mindenekelőtt az odafigyelésben kell példává lenni: Istenre való odafigyelésben és odafigyelésben egymás iránt. Majd elmondta a lelkipásztor, hogy szépen eltervezte, hogy miként szól élete alakulásáról a jelenlévőkhöz, akik közül sokan ismerik, miként szól azokról a dolgokról, amik elvezették oda, ahol van, de rá kellett jönnie, hogy nem ő maga az érdekes és lényeges, hanem az, amit Isten mondani akar. Egy pár évvel ezelőtt talán még megmosolyogták volna azt, aki azt mondja, hogy úgy kell emberek felé nyitni, hogy ilyen kiülős, családi délutánt kell tartani. Csakhogy a világ változik és a változó világhoz a hitben járó keresztyéneknek is hozzá kell igazítani az eszközeiket. Ilyen módon igyekszünk, és néha úgy érezzük magunkat, mintha Athénban járnánk, és haragszunk azokra a bálványokra, amelyek napjainkban körbe vesznek bennünket, de Pál apostolhoz hasonlóan mégis keressük az eszközöket, a lehetőségeket arra, hogy minél többeket megnyerjünk Krisztusnak – mondta el áhítatában a lelkipásztor.
A közös istentiszteletet követően mindenki megtalálta a számára legjobb programelemét a Családi Pikniknek. Azok a gyerekek, akik érkezésük után nem azonnal kaptattak fel a várhoz, most megtették. De a „várlátogatás” mellett kipróbálhatták a csicseri Százszorszép Óvoda népi játékait, vagy éppen kézműveskedhettek Balázs Lillával, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasával és a hagyományőrző Lesko Tamással is volt lehetőség az íjászatot kipróbálni. A felnőttek mindeközben a kézműves kirakodóvásár asztalainál nézelődhettek, illetve a FIRESZ BeülŐ kávézójának italaiból, vagy a nagykövesdi gyülekezet finom palacsintáiból és lángosaiból fogyaszthattak, de megkóstolhatták a helyiek egyedi recept alapján készült uborkás-sajtos muffin süteményét is. A jelenlévőket a kisgéresi Mustármag Bábcsoport előadásai gyűjtötték újra össze, hiszen a kultúrház a bábcsoport mindkét elődására megtelt kicsikkel és nagyokkal egyaránt. A családi délutánon egy kerekasztalbeszélgetésre is sor került Langschadl István kiskövesdi lelkipásztor vezetésével. A beszélgetésben édesanyákat és édesapákat szólítottak meg és kérdeztek a családból hozott példáról, annak továbbadásáról, a gyermeknevelés nehézségeiről, de a gyülekezet, az egyház családon belüli szerepéről is. A beszélgetés résztvevői – Asszonyi Zsuzsanna (pedagógus), Dócs András (közgazdász, vállalkozó), Szimkó Andrea (mérnök), Tomojka Vojtko Béla (szerkesztő, grafikus) – nagy nyitottsággal, olykor a kritika hangjait is megfogalmazva válaszoltak a témában, és különböző háttérből érkezve is a családnak, a családon belül a hitgyakorlásnak a fontosságát hangsúlyozták.
Az idei Családi Piknik témájában folytatott beszélgetést követően Asszonyi Árpád, egyházmegyei gondnok záró gondolatai hangzottak el. Ezt követően a jelenlévők azzal a reménnyel indultak haza, hogy a jövőben is lesz mód az egyházmegye nagy családjához tartozóknak találkozni. Addig is ott vannak a kemény padok, a fehérre festett templomfalak, az orgonaszó és az ájtatos csönd, ami a családi piknik pokrócaihoz, a modern hangszerekkel kísért dicséretéhez hasonlóan keretet ad arra, hogy Isten jelenlétében legyen együtt egy közösség, a gyülekezet és így figyeljen élete Urára, az Isten vezetésére. Így talán helyesebb a felvezető kérdőmondat „vagy” kötőszava helyett az „és” szócskát használni, mivel a Zempléni Egyházmegye a keretek, az eszközök tekintetében olykor bár eltér a megszokottól – ez történt a Családi Pikniken is –, de az Úr Jézusról szóló üzenet, az ember megváltására vonatkozó evangélium az egyházmegye legkisebb templomában egész éven ugyan az, mint a természet nagy templomában, a nagykövesdi vár árnyékéban szeptember második vasárnapján volt.
Idén ősszel is rendkívül értékes programokra kerül sor a Zempléni Egyházmegye területén, amelyek célja a közösségépítés, a lelki növekedés lehetőségének megteremtése és nem utolsó sorban azon kulturális értékek felmutatása, amelyekkel az egyház és a keresztyén ember azonosulni tud.
Az őszi programsorozat szeptember 8-án az egyházmegyei családi délután megszervezésével veszi kezdetét. Szeptember második vasárnapjának délutánján, 14:00 órai kezdettel a nagykövesdi vár tövébe várják a gyermekes családokat és mindazokat, akik a nagyobb családba, egy-egy gyülekezet és ilyen módon az egyházmegye nagy családjába tartozónak érzik magukat. A délutánon az igei útmutatás mellett mind a felnőttek mind pedig a gyermekek megtalálják majd a nekik szóló programot, de a kötetlen beszélgetésre, közös kávézásra is lesz lehetőség, amit ez esetben – ha már családi nap – ugyancsak fontosnak tartanak a szervezők.
Bagdy Emőke múlt évi, nagy érdeklődést kiváltó előadása után nem volt kérdéses, hogy a programsorozaton belül most is megszervezésre kerüljön egy olyan előadás, amely a párkapcsolat, a házasság és a család témájában hangzik majd el, és ezen kapcsolatok működését tudja ténylegesen segíteni. Így került meghívásra Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, nemzetközi előadó és tréner, több párkapcsolati sikerkönyv szerzője. Erre az előadásra 2019. október 9-én, 17:00 órai kezdettel a királyhelmeci gimnázium dísztermében került majd sor.
A kultúrát, értékes színi előadásokat kedvelőkre is gondoltak a programsorozat összeállítói, hiszen 2019. november 10-én, a bodrogszerdahelyi kultúrházban Lajos András színművész mutatja be Soóky László: Papa különböző hangszereken hegedül (egy– vagy – két lakodalom leírása) című mesélőszínházi előadását, amely 17:00 órakor kezdődik.
A Zempléni Egyházmegye őszi programsorozatának alkalmai mindenki előtt nyitottak és a Kulturális és Közművelődési Központ támogatásának köszönhetően mindenki számára ingyenesek, hiszen a cél minden esetben a közösségformálás, a találkozás, a lelki és szellemi épülés.
A Zempléni Egyházmegyében a kicsi gyerekek mellett a 14 év feletti ifjaknak is volt lehetőségük idén nyáron a táborozásra. A Fiatal Reformátusok Szövetsége keleti munkacsoportjának társszervezésében megvalósuló ifitáborra Pácinban, a Tóparti nyaralóban került sor, ahol a résztvevők a zeneműhelyben, a "több mint játék" elnevezésű műhelyfoglalkozáson, valamint a médiaműhelyben is kipróbálhatták magukat. Ez utóbbiban tevékenykedő ifjak rádiós beszélgetést is készíttettek, amit alább lehet meghallgatni.
A táborról Szabó Lilla a médiaműhely résztvevőjeként kérdezte Kiss Miklóst, a tábor egyik szervezőjét, valamint a táborban résztvevő fiatalokat: Feke Zsombort, Balogh Nórát és Szanyi Keturát.
A zempléni egyházmegyében ötödször tartottak focikupát. Játékosan túlzó megfogalmazással: kisebbfajta csoda történt.
Amikor a nagykövesdiek a mérkőzés elején, az első percben betaláltak, egy pillanatra elhalkult a morajló publikum, egészen ritka dolog történt: a verhetetlennek tűnő Helmec hátrányba került. Aztán néhány perc múlva helyreált a zempléni gyermek focikupák rendje.
Királyhelmec a kirobbanó formában játszó Nagy Tamás, Tóth Balázs, Galambos Olivér trió vezérletével hármat hintve megfordította a mérkőzést. A csapat vezetősége: Molnár István lelkipásztor és a szakmai felelős Szaniszló Ferenc tanár úr a döntő lefújásakor a játékosokkal együtt újra magasba emelhette kezét. Ekkor sokan arra gondoltak, hogy a sorozatnak talán sohasem lesz vége...
A Real Madrid annak idején, az ötvenes évek végén megnyerte az első 5 BL-t (akkor még Bek-et), félelemmel teljes tisztelettel róluk kezdték Real Helmecnek nevezni a királyhelmeci református fiatalok focicsapatát, amely ekkor már negyedszer, egészen pontosan mind a négyszer megnyerte az egyházmegyei focikupát. Csakhogy a fent megidézett döntőt 2018-ban játszották.
A focitörténelem idén megismételte magát – immár ellenkező előjellel. A dinasztia megszakadt. Június 29-én a mindenkori házigazda kiskövesdi gyülekezet fogadta a zempléni egyházmegyei focikupa résztvevőit. Már ötödik alkalommal. A regisztráció gyorsan megtörtént, öt csapat nevezett. A versenykiírás értelmében ezúttal is volt két vegyes csapat. Egy-egy gyülekezet ugyanis összeállhat, ha nincs teljes csapatra való focizni szerető fiatalja. 2019-ben tehát Királyhelmec, Kisgéres, Kiskövesd-Szerdahely, Nagygéres-Örös és Nagykövesd vett részt a megmérettetésen.
A csapatvezetők és a csapatkapitányok rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy körmérkőzéses formában bonyolítják le a tornát. Magyarán: mindenki mindenkivel egyszer játszik, és a legtöbb pontot gyűjtő csapat nyeri a bajnokságot. A bevezető áhítatot Blanár Erik tartotta, az 1Kor 9,24-27 alapján a sporthoz hasonlatos lelki küzdelemre biztatva az ifjúságot.
És a focitörténelem – amint említettük – ismételte önmagát. Mégis, új győztest avattak. Az utolsó fordulóban Királyhelmec és Nagykövesd ütközött meg. A két legjobb csapat kiemelkedő, döntőnek beillő mérkőzést játszott. Mivel a nagykövesdiek a szomszédvár kiskövesdiek ellen egy döntetlennel pontokat hullajtottak, az addig hibátlan helmecieknek a pontosztozkodás is elég lett volna a sikerhez.
És Tóth Balázs révén (ó, az a rettegett bal láb...) vezetést is szereztek. Az ötödik perecben. Most nem csendesedett el a lelátó. Semmi meglepő nem történt, vannak dolgok, melyek nem változnak. Ha focikupa, akkor Real Helmec a bajnok – az elmúlt években ez szinte természeti törvénnyé lett. Aztán mégis máshogy történt. Az első félidőben egy szép támadás végén Nagy Stefán egyenlített, tíz perc játék után 1-1-es döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok. Aztán a 13. percben a nagykövesdi csapatkapitány és a torna legjobbjának választott játékos, Bodnár László (ilyen fiatalon elegánsan, mégis célratörően játszva) megszerezte a vezetést. Mindenki érezte, hogy nagy dolgok, történelmi események vannak készülőben. A 17. percben pedig jött a csupa szív Balogh Krisztóf. Agresszív letámadása gólt eredményezett. Találata jól jellemezte a nagykövesdi csapat tartását, elkötelezettségét. Szóval a nagykövesdiek megfordították a meccset: 2018-ban 1-3-as vereség, most 3-1-es győzelem.
Bár a helmeciek Szaniszló tanár úrnak köszönhetően újra szervezetten és okosan játszottak, Nagykövesd megérdemelte a sikert. Mintha egy fokkal jobban akarták volna a győzelmet. Bajnokcsapatukat évek munkájával építették fel. A korábbi esztendők kellemetlen vereségei után most fölértek a csúcsra. Megragadták az utolsó esélyt. A csapatból többen is kiöregednek a kilencedik évfolyamból, jövőre már nem jöhetnek a focikupára.
De így van ezzel több más csapat is. A focikupa legendás játékosai búcsúztak a tornától, hogy jövőre új legendák szülessenek. Mindenesetre a 2020-as focikupa a kiöregedő klasszisok hiánya miatt minden korábbinál nyitottabbnak mutatkozik. Nem lesz ott például a gólkirály (a focira termett, zabolázhatatlan tehetségű) Horváth Zoltán. A Nagygéres-Örös vegyes csapat játékosa, akit saját szurkolói kísérték el, és aki az éven 12 gólt rúgott. Az első két meccsén még kereste önmagát, aztán Kiss Miklós lelkipásztor, a csapat szakvezetője félrevonta őt, lelkére beszélt és adott neki egy-két jó tanácsot. A lelkifröccsöt az ellenfelek bánták. (Bár egyesek szerint az ebédre felszolgált finom gulyásleves hozta meg a gólvágó ihletét.) Horváth előbb 7, majd 5 góllal terhelte meg riválisai hálóját. Csapatát végül a harmadik helyig vezette.
Ha már az egyéni díjaknál tartunk, a kisgéresi Tirpák Attila lett a legjobb kapus. A fiatal legény bravúrok sokaságát mutatta be. Egész csapata örült elismerésének. És ez az, ami igazán jellemzi a kisgéresieket: őszintén, gyermeki derűvel játszanak. De a focikupa nem gyermekmese. Jövendőbeli szándékaikat jelzi, hogy a szakmai stábot Feke Gábor tanár úrral erősítették meg. Az első évek dobogós sikerei talán már jövőre megismételhetők lesznek.
A zempléni egyházmegye focikupájának sajátossága, hogy a mérkőzések után közös fénykép készül a rivális csapatokról. A küzdelem utáni összetartozás – és talán nem túlzás – a testvériség jegyében. A másik sajátosság, hogy a mérkőzéseken csúnya beszédért 3 perces kiállítás jár. Vannak, akik szerint egy meccsen cifrább kifejezések is kiszaladhat az ember száján. Mindez megesik ugyan, de nem helyeselhetjük. A szervezők öröme, hogy csupán egyetlen ilyen büntetés született.
A torna zárszavát, kiértékelését Blanár Erik espereshelyettes (és fanatikus Kisgéres drukker) tartotta. Köszönetet mondott a rendező gyülekezetnek. Ő adta át a vándorkupát a nagykövesdieknek, és az egyéni díjakat. Az említett legjobbak mellett Szoták Veronikának is, aki egyetlen lányként vett részt a kupán. És nem hímezni jött: a szakmát is elismerésre indítva faragta a fiúkat. Bátran és jól játszott. Végül elhangzott, hogy a dobogós csapatok tagjai számára a nyári táborokon való részvételre pénzdíjat állapítottak meg. Erre a focikupa lebonyolítására nyújtott anyagi támogatás miatt kerülhetett sor. Ha a nagykövesdi, királyhelmeci, nagygéresi vagy örösi focisták elmennek az egyik egyházmegyei táborba, jelentős kedvezményre jogosultak. (Langschadl István)
A pólyáni és szolnocskai reformátusok közösen örvendeztek és adtak hálát gondviselő Istenüknek, aki templomuk felújításánál is megmutatta a gyülekezet iránti jóindulatát. A közel kétszáz éve épült pólyáni református templom teljes külső felújítása után most belülről újult meg az istentiszteleti hely.
A reformáció jubileumi évében a külső falak megújulása mellett a toronysüveg is kicserélésére került. Az öröm már akkor is nagy volt, azonban a még hátralévő feladat is nagynak tűnt, mivel az erősen vizesedő falak és korhadó padlózat miatt a belső felújítással is gondolnia kellett a Pólyáni Leányegyházközségnek. E célból gyűjtést is hirdettek a gyülekezetben és remélték, hogy 2023-ra, a templom megépítésének kétszáz éves jubileumára ezt a munkát is el tudják végezni. Azonban az Isten most is megmutatta gondviselő szeretetét a gyülekezet irányába, hiszen a pólyáni reformátusok is kaptak abból a támogatásból, amit a Magyar Kormány nyújtott a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak. A külső anyagi segítségnek köszönhetően a munkálatokat nem csupán a tervezettnél korábban tudta elvégezni a gyülekezet, hanem olyan módon és mértékben, amire csupán önerőből soha nem lett volna képes a kis létszámú közösség. A templom nedvesedésének meggátolására a falak szigetelve lettek ún. injektálásos technológiával. A templombelsőben a korábbi fa falborítás és szükség szerint a vakolat el lett távolítva. A falakat szellőzővakolattal látták el, amitől ugyancsak a falban lévő nedvesség elpárolgása várható. A templombelső teljes egészében újra lett festve. A falak mellett a padlózat is megújult. Ehhez azonban a teljes templomot ki kellett üríteni, az összes padot ki kellett bontani. A korhadó padlódeszkák ezután el lettek távolítva, majd a betonozásra és a járólapok lerakására került sor. A belső térben is kavicságy lett kialakítva a falak mentén, ami szintén a falak szellőzését segíti. Sajnos a templompadok némelyikének lába is korhadásnak indult, így azokat is ki kellett cserélni, majd a padok lefestésére került sor. Mindemellett a teljes elektromos hálózat is kicserélésre került és az adakozó híveknek köszönhetően új lámpák, csillárok kerültek a templomtérbe.
A munkálatok befejezése után, ami egyben a pólyáni református templom teljes felújításának a befejezését is jelenti, a hálás szívű gyülekezet 2019. június 23-án hálaadó istentisztelet keretében mondott köszönetet gondviselő Istenének. Az alkalomra szép számmal gyülekeztek a pólyáni és szolnocskai reformátusok, de jöttek más felekezethez tartozó testvérek is, akik az elvégzett munka gyümölcsét látva őszinte hittel és buzgó lélekkel énekelték: Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát.
A hálaadó istentiszteleten elhangzó ünnepi igehirdetésben, Molnár István lelkipásztor a Zsolt 89,16 alapján kiemelte, hogy a gyülekezet most boldog és örvendezik temploma megújulásának, de valójában az teszi a népet, a közösséget boldoggá, ha tud örülni az Úrnak, az Ő szeretetének és Ő előtte járhat, Isten orcája előtt élheti a mindennapjait, végezheti a rábízott szolgálatát. „Ma valójában nem is a templomnak kell örülnünk, hanem annak az Istennek, aki e templomfelújítást megengedte nekünk, aki sokak életében valami újat akar kezdeni, mert azt akarja, hogy az itt élő népe boldog legyen” – fogalmazott az igehirdető.
A hálaadó istentisztelet ünnepélyességét emelte Kondás Levente konfirmandus szavalata és Varga Szabolcs kántor orgonajátéka. Ezt követően került sor Molnár Elemér lelkipásztor beszámolójára, amelyben sorra vette a felújítás során elvégzett munkálatokat, de a gyülekezet múltjáról, a templom történetéről is szólt röviden a jelenlévőkhöz. Beszámolóját, ünnepi gondolatait a következő szavakkal zárta a lelkipásztor: „Olyanokat lát ma az Isten, akiknek fontos ez a hajlék, akiknek fontos a templom, az Istennel való találkozás kiemelt helye. Kérem azonban a gyülekezetet és imádkozom érte, hogy legyen templomunk fontos holnap is, meg az elkövetkezendőkben, hogy legyen fontos a következő nemzedéknek, és hogy templomos életünket látva a minket most is megsegítő Isten örülhessen nekünk. Jöjjünk e hajlékba minél többször, legyen fontos számunkra templomunk, legyen fontos számunkra gondviselő Istenünk.”
A pólyáni református templom megújulásáért hálás gyülekezet közösségét, összetartozását nem csak a falakon belül élte meg, hanem az istentiszteletet követően az ünnepi asztalnál is, hiszen az együttlét szeretetvendégséggel folytatódott és zárult.