A mínák példázata - Lukács 19,11-27

AddThis Social Bookmark Button


„Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.”

Kedves Testvérek!
     Jézus Krisztus példázata egy távolba utazó előkelő emberről beszél, aki mínáit, vagyis pénzbeli vagyona egy részét osztja szét tíz szolgája között. Ő a távolba megy, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, de szolgáit mégsem hagyja ott nincstelenül. Tíz szolgának tíz pénzt oszt szét egyesével. Majd visszajön és számon kéri őket, hogy ki hogyan kereskedett. Jézus ezt a példázatát ráadásul eszchatologikus szövegkörnyezetben mondja el, vagyis egy olyan helyzetben, ahol a hallgatósága a véget, a végidőket várta. Mert közel volt Jeruzsálem, közel volt szenvedéseinek helye.
     Mindezt olvasva mi is hasonló helyzetben látjuk magunkat. Mintha az Úr elutazott volna, elköltözött volna, ránk hagyott volna egy-két fillért, és most is azt várná, hogy gazdálkodjunk, kereskedjünk, ne fecséreljük el ezt a karanténba, járványba ágyazott időt. Mintha keveset osztana, és sokat várna.
     Ahogy azonban végigolvassuk ezt a példázatot, látjuk azt, hogy a külföldről hazatérő előkelő ember, aki megszerezte a királyi méltóságot, minden szolgáját egyformán kéri számon, hiszen a mínáit is egyformán osztotta szét közöttük. Nem kérdez rá a szolgák körülményeire, nem faggatja ki őket, hogy pontosan hogyan kereskedtek az ő távollétében. Nem kérdezi, hogy: Te mire vállalkoztál? Milyen körülmények között éltél? Egyedül voltál? Beteg voltál? Magányos voltál? Kirándultál? Otthon maradtál? Féltél a járványtól? Otthonról nézted az istentiszteleteket és vártad, hogy vége legyen már ennek a kényszerhelyzetnek? Szörföltél a közösségi oldalakon és meg se vártad, hogy vége legyen az egyik igehirdetésnek már kattintottál a másikra? Jártad a boltokat, hogy mindenféle tartós élelmiszert felhalmozz? Varrtál szájmaszkot, vagy nem? Otthoni karanténban a házad egyszerre volt iskola, zeneiskola, kórház és templom? Imádkoztál, hogy minél előbb legyen vége ennek az egésznek, és Isten hatalmas keze gyógyítson végre? Az evangélium egyszerűen ezt mondja: magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.
     Ki hogyan kereskedett… Meg akarta tudni, hogy ki hogyan tudta „túlélni” a gazda távollétét abból az egy mínából, ami nem számított egy mesés összegeknek. Ez a fő kérdése Jézus példázatának. Hogyan tudunk túlélni, hitben megélni és átélni bármilyen olyan vészhelyzetet, amikor Isten távollétét tapasztaljuk meg. Ki hogyan fogja fel, ki hogyan kereskedik, ki mire váltja be az Úr vagyonát?! A hangsúly nem a pénz mennyiségén van, hanem használatán, illetve azon a nyereségen, amelyet hoznia kellene. Jézus elmondja, hogy ez az előkelő úr határozottan kedvezni akar a szolgáinak: elfogadja a tízszeres és az ötszörös nyereséget is. Csak a semmittevésre, a kendőbe göngyölgetésre haragszik. Csak azzal nem tud kiegyezni, aki a félelmetes és könyörtelen, büntető Istenben hisz!
     A középkori pusztító járványok idején, amikor a keresztyén emberek sem értették a kórok biológiáját, sokan isteni büntetésnek tekintették azt. Mohóságukért, istentagadó életükért, eretnekségükért és paráználkodásukért. Ebből következőleg úgy vélték, csak az Isten előtti bűnbánat állíthatja meg a ragályt. Nyugat-Európában, különösen a német területeken, ekkor emelkedett fel a flagellánsok testvérisége, akik nagy csoportokban vonultak városról városra, miközben magukat korbácsolva azért imádkoztak, hogy Isten könyörüljön meg az embereken, és szüntesse meg a pestis pusztítását. És éppen ezzel a nyilvános, bár kétségkívül jóhiszemű szolgálatukkal váltak a kór terjesztőivé. Vagyis a látványos önostorozás, a testi önsanyargatás, az utcára vonulás nem segített, sokkal inkább ártott. Nem kivonulásra várt akkor sem az Úr, hanem az ő javainak csendes, akár otthoni, családi kamatoztatására.
     Mi segít most rajtunk? Elsősorban az, ha annak irgalmában hiszünk, aki értünk vállalta a megkorbácsolást, aki szembe nézett a legsúlyosabb betegségekkel és tudott gyógyítani a legnagyobb veszedelmek között is. Nézzünk fel Jézusra, aki nem mesés vagyonnal ajándékoz meg bennünket a járvány idején, hanem önmagával, a hit drága kincseivel, hogy abból kereskedjünk, azt forgassuk a szívünkben, abból következzenek irgalmas cselekedeteink. (Tarr Ferdinánd)

Felhívás a koronavírus terjedésével kapcsolatban

AddThis Social Bookmark Button

Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

A Szlovák Köztársaság Közegészségügyi Hivatala a 2020. március 9-én kelt levelében a fizikai személyeknek, vállalkozóknak és jogi személyeknek megtiltja a sport, kulturális, közösségi és egyéb hasonló jellegű közösségi összejövetelek szervezését 2020. március 10-től 2020. március 23-ig.
Ennek értelmében kérjük az egyházközségek vezetőségét, hogy a kijelölt időszakban szüneteltessük egyházunkban az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb egyházi, közösségi összejövetelek tartását.
A temetési szertartásokat – amennyiben helyileg a hivatalos szervektől ezzel kapcsolatosan más utasítás nincs – a körülményeknek megfelelően végezni kell, s igyekezni a gyászolók körét lehetőleg a legközelebbi hozzátartozókra korlátozni.
Kérjük Testvéreinket, hogy amennyiben lehetséges, használjuk ki a média és az online felületek adta lehetőségeket, és semmiképpen ne hanyagoljuk el egyénileg az Ige olvasását és az imádkozást, az Isten dicsőítését és a közbenjárást, ahogy azt Pál apostol is írja: „Mindenekelőtt arra kérlek, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért..." (1Tim 2,1)

Testvéri köszöntéssel
Fekete Vince főgondnok és Fazekas László püspök

Megjelent a Zempléni Egyházmegye „100 ima” című imakönyve

AddThis Social Bookmark Button

Trianon kapcsán sokakban a szomorúság, az igazságtalanság, sőt, a harag és a düh érzése jelenik meg, hiszen száz évvel ezelőtt, a történelemben példátlan módon csonkítottak meg egy országot és szabdaltak darabokra egy egész nemzetet. Ezen érzések még egy évszázad múltán is jogosak és indokoltak, azonban mégsem ezek indították a Zempléni Református Egyházmegye lelkipásztorait arra, hogy a centenárium kapcsán imádságokat írjanak. A „100 ima” címet viselő imakönyv száz könyörgést tartalmaz, melyeket az egyházmegye huszonhárom lelkipásztora fogalmazott meg. Nem panaszénekek ezek, nem is modernkori átokzsoltárok, hanem inkább a jövőbe mutató könyörgések és hálaimák azért, hogy az Isten még a szétszakítottságban is, megannyi ellenséges indulat ellenére is mindeddig megtartotta a magyarságot. A könyv előszavában Kendi Csaba esperes a következőképpen fogalmaz: „Különleges imakönyvet tart kezében a kedves olvasó. Olyan kiadványt, melynek létrejötte a szétszakítottságból ered, mégis azt érezhetjük, összekapcsol mindnyájunkat. Összeköti korunkat a megelőző időkkel, összeköti a készítőket az imádkozókkal, egybefog azokkal, akikért könyörgünk, és odaállít mindnyájunkat Mennyei Atyánk elé. Ő az, akiben biztonságunk, menedékünk, oltalmunk van.” 

A kötet minden imáját egy-egy igevers vezeti fel. A személyes könyörgésekben erőteljes hangsúlyt kap az Isten magasztalása, valamint a nemzetért és az egyházért való hálaadás és könyörgés. Az imatémák sorában többszörösen visszatér a megtérésért, ébredésért való fohászkodás, és a jövő Isten kezébe való helyezése, illetve annak elkérése. Az imádságok „felvidékiek”, vagyis elsősorban a felvidéki magyarság mindennapjai, gondjai és küzdelmei, vagy éppen örömforrásai húzódnak meg a sorok között. Külön könyörgések fogalmazódtak meg azonban a Kárpát-medence egyéb területén élő egyházkerületekért, a szórványban élő magyarság között végzett szolgálatért, és bizonyos esetekben az egész nemzetet, és teremtett világunkat érintő témákban is.
A 100 ima című kiadvánnyal száz napig tartó imádkozásra akarják buzdítani az olvasókat, s az eredeti szándék szerint ez a száz nap február 26-tól június 4-ig, azaz a trianoni döntéshozatal évfordulójáig tartana. Az imádságok ez időszakba eső egyházi ünnepeket is figyelembe véve kerültek megfogalmazásra. Ugyanakkor a kötet nem kötődik szorosan ez időponthoz és a száz napos imádkozást az esztendő bármely szakában el lehet kezdeni, vagy egy-egy témát kiválasztva lehet imádkozni, hiszen a lényeg, hogy a hálaadás és kérés szava, az imádság hangja ne halkuljon.

Őszi egyházmegyei közgyűlés Bolyban

AddThis Social Bookmark Button


2019. november 24-én Bolyban tartotta rendes egyházmegyei közgyűlését a Zempléni Református Egyházmegye. Döntöttek a közalapi támogatásokról, az érintett egyházközségek presbitériumai létszámának a módosításáról.

Az egyházmegye gyülekezeteinek a küldötteit és a megjelent vendégeket Szopó Ferenc, a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte, majd Hosszú Rita zempléni lelkipásztor szolgált igehirdetéssel a Mk 2:1-12 alapján.
A gutaütöttről szóló prédikációjában rámutatott arra, hogy mire képes az ember, ha látni akarja Jézust. Nincs előtte akadály, illetve legyőzi az előtte lévő akadályokat csakhogy hozzá eljusson. A gutaütött barátai is ezt tették, amikor a nagy tömeg miatt nem tudtak Jézushoz menni, de találtak egy másik hathatós megoldást: a tetőn keresztül vitték őt a mesterhez.
Az istentisztelet után sor került Kendi Csaba esperes időszerű tájékoztatójára, amelyben ismertette az idén megvalósult egyházmegyei rendezvényeket, amelyeket a következő évben is szeretnének megszervezni és egyben támogatást is kérni a Közalap egyházépítői keretéből azok megvalósítására. A 2020-as évben kis kihagyás után tervez egyházmegyei napot.
Asszonyi Árpád egyházmegyei főgondnok ismertette a Közalap építkezési keretéhez érkezett két egyházközség kérelmét: a kistárkányit és a zemplénit. Mindkét helyen a lelkészlak felújítását szeretnék megoldani a támogatásból, amelyhez önrésszel is hozzá kell járulniuk a gyülekezeteknek.
Ismertetésre került 2020.évre tervezett alkalmak, amelyeket a Közalap egyházépítői keretéhez terveznek benyújtani támogatást az egyházmegye az egyházépítő keretétől: házastársi délután, bibliaismereti vetélkedő, egyházmegyei kórustalálkozó, ifjúsági alkalom, egyházmegyei szavalóverseny, egyházmegyei focikupa, presbiterek találkozója és egyházmegyei nap.
Öt egyházközség – az alsómihályi, a bistei, a kisgéresi, kiskövesdi és a tiszacsernyői az érvényben lévő egyházi tisztségek betöltéséről szóló törvény alapján kérvényezték a presbitériumuk létszámának a módosítását, amelyet a Közgyűlés jóvá is hagyott.
A közgyűlés tagjai megválasztották az Egyetemes Választási Bizottság rendes- és póttagját Hozák Viktor szőlőskei lelkipásztor és Szimkó Géza királyhelmeci presbiter személyében, akik esküt is tettek megbízatásukról.
A közgyűlés Hozák Viktor imádságával és 274/4 dicséret eléneklésével ért véget, majd a helyi kultúrházban szeretetvendégségre került sor. (Forrás: reformata.sk)

A boldog házassághoz szükséges kulcsokat adta át Dr. Mihalec Gábor királyhelmeci előadásában

AddThis Social Bookmark Button


A Zempléni Református Egyházmegye harmincnyolc gyülekezetének rendszeres hitéleti tevékenysége mellett vannak olyan alkalmak is, amelyek több gyülekezetet, vagy akár az egész egyházmegyét érintik. A közös szervezésű alkalmak szükségesek és fontosak, hiszen ilyenkor a több, zömében kis lélekszámú gyülekezetből érkezők megélik a nagyobb közösségnek az erejét is, ami már önmagában reménykeltő. Mindezen alkalmak mellett fontos, sőt alapvető küldetésnek mondható az azok felé való szolgálat, akik lazábban kapcsolódnak az egyházhoz, vagy esetlegesen semmilyen kötődésük nincs. Ez utóbbi feladatot is szem előtt tartva szervezi meg a Zempléni Egyházmegye immár második éve őszi programsorozatát, s teszi mindezt abban a reményben, hogy a gyülekezeti tagokon kívül azokhoz is tud szólni, azok felé is tud szolgálni, evangéliumot hirdetni és értéket közvetíteni, akikkel egyébként nincs kapcsolata. E programsorozat részeként valósult meg az az előadás is, amelyet Dr. Mihalec Gábor 2019. október 9-én tartott a királyhelmeci gimnázium épületében „Kulcsok a párom szívéhez” címmel. 

A kora este kezdődő előadás előtt Molnár István helyi lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően Kendi Csaba esperes szólt a szép számban összegyűlt hallgatósághoz, megfogalmazva az egyházmegye azon célkitűzését, hogy a családok megerősödését ilyen előadások szervezésével is segítse, amihez a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház mellett működő Kulturális és Közművelődési Központ anyagi támogatást is nyújt. Az esperes köszöntő gondolatait a Példabeszédek könyve igeversével zárta, miszerint „vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Péld 27,17), és azt kívánta, hogy az esten az előadó legyen az, akin keresztül az Isten formálja a jelenlévőket.
Az est előadója, Dr. Mihalec Gábor Magyarországról érkezett lelkész, pár- és családterapeutaként működik, aki párkapcsolati témában több sikerkönyvnek is a szerzője. Az ő meghívása, illetve az előadás témaválasztása nem véletlen, hiszen a szándék az volt, hogy a párkapcsolatok, a házasságok legyenek erősítve, amik korunkban rendkívül sok támadásnak vannak kitéve. Az előadás jól illeszkedett az egyházmegye hasonló rendezvényeihez és több gyülekezeti alkalomhoz is, amiknek célja ugyancsak az volt, hogy a kapcsolatok erősödjenek, akár a szűk családon belül, akár a kapcsolatok tágabb vonatkozásában.
Az előadó azt „ígérte”, hogy előadásán átad egy képzeletbeli kulcscsomót, amellyel az azzal élő, az előadás tételmondatait a házasságába beépítő hallgató biztosan megtalálja az utat párja szívéhez és a tartós, boldog kapcsolathoz. Az elsőre szinte hihetetlennek, sőt nagyképűnek tűnő kijelentés az előadás hallgatása során egyre inkább megvalósíthatóvá is igazzá vált, hiszen az előadó olyan egyetemes, minden kapcsolatra érvényes törvényszerűségekről, elvekről beszélt, amelyekre odafigyelve a házastársi kapcsolat erősödik, boldogabbá válik. A rendkívüli előadó humorral, személyes példákkal, sőt énekkel is fűszerezett előadásának meghallgatása után bizonyos, hogy a hallgatóságból sokan azzal a szándékkal indultak haza, hogy a hallottakat gyakorolva párkapcsolatukat, házasságukat jobbá, boldogabbá teszik. Ehhez többen még a helyszínen további irodalmat vásároltak, Dr. Mihalec Gábor megjelent könyveiből válogattak, és a szerzővel dedikáltattak.

Dr. Mihalec Gábor Királyhelmecen elhangzott előadása meghallgatható:

Sok felüdítő jó szó hangzott és sok finomság fogyott az egyházmegyei Családi Pikniken

AddThis Social Bookmark Button


Kemény padok, fehérre festett templomfalak, orgonaszó, ájtatos csönd, vagy puha pokróc, millió színben pompázó természet, gitárzene, zsibongás? A felsoroltak közül minden bizonnyal többen az utóbbiakat választanák, és sokan ezt a választást meg is tették, amikor 2019. szeptember 8-án ellátogattak a Nagykövesden megszervezésre kerülő Családi Piknikre, azaz a Zempléni Református Egyházmegye családi délutánjára. A kövesdi vár lábánál lévő szabadtéri színpad előtt gyerekek és felnőttek, fiatalok és idősek, több esetben egész családok foglaltak helyet, vagy éppen a piknikhangulatot idézve heveredtek le a pokrócokon. 

A helyi lelkipásztor, Böszörményi Tamás köszöntötte elsőként a jelenlévőket, kifejezve örömét és háláját, hogy van lehetőség találkozni, együtt örvendezni az Úrnak, majd buzdította is a jelenlévőket, hogy „éljük meg az együvé tartozást, a krisztusi összegyűjtést a családi délutánon is”.
Kendi Csaba esperes a Péld 12,25 igeversét idézve köszöntötte a szabad ég alatt lévő gyülekezetet, miszerint „aki aggódik szívében az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja”. Ez igevershez kötődve a következőképpen fogalmazott: „Azt kívánom, hogy ezen a mai délutánon minél több jó szó hangozzék el a beszélgetésekben, de a mindennél jobb szó Isten igéje legyen, ami elér, ami valóban felvidít”. Az esperes köszönetet mondott a Kulturális és Közművelődési Központnak a családi délután megszervezésének anyagi támogatásáért, de megköszönte a helyi gyülekezetnek, a Nagykövesdi Református Egyházközségnek is az alkalom hátterének biztosítását. Köszöntő gondolataiban szólt arról, hogy amint a gyülekezetnek van egy nagy családja, amelybe az adott gyülekezet tagjai beletartoznak, úgy az egyházmegyének is van családja, amelybe az egyházmegye területén lévő gyülekezetek és azok tagjai tartoznak, és ilyen módon érthető az igény a találkozásra, ami az alkalomra ellátogatók számából is kitűnik. Az első alkalommal a házasság volt a családi délután témája, ezúttal, vagyis a második családi délutánon a példaadás legyen a középpontban, mert nem csak a szűken vett családban fontos a példaadás, hanem a nagyobb családban, a gyülekezetben, az egyházban is – fogalmazott az egyházmegye elöljárója.
A Karcsa-parti Dicsőítő Csoport énekvezetési szolgálata után Dr. Lévai Attila csicsói lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja hirdette az igét az ApCsel 17,22-34 és a Róm 9,16 alapján. A Kiskövesdről induló, „nyugaton is keleti” lelkipásztor személyes visszaemlékezésével kezdte bizonyságtételét. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy ha példaadásról van szó, akkor mindenekelőtt az odafigyelésben kell példává lenni: Istenre való odafigyelésben és odafigyelésben egymás iránt. Majd elmondta a lelkipásztor, hogy szépen eltervezte, hogy miként szól élete alakulásáról a jelenlévőkhöz, akik közül sokan ismerik, miként szól azokról a dolgokról, amik elvezették oda, ahol van, de rá kellett jönnie, hogy nem ő maga az érdekes és lényeges, hanem az, amit Isten mondani akar. Egy pár évvel ezelőtt talán még megmosolyogták volna azt, aki azt mondja, hogy úgy kell emberek felé nyitni, hogy ilyen kiülős, családi délutánt kell tartani. Csakhogy a világ változik és a változó világhoz a hitben járó keresztyéneknek is hozzá kell igazítani az eszközeiket. Ilyen módon igyekszünk, és néha úgy érezzük magunkat, mintha Athénban járnánk, és haragszunk azokra a bálványokra, amelyek napjainkban körbe vesznek bennünket, de Pál apostolhoz hasonlóan mégis keressük az eszközöket, a lehetőségeket arra, hogy minél többeket megnyerjünk Krisztusnak – mondta el áhítatában a lelkipásztor.
A közös istentiszteletet követően mindenki megtalálta a számára legjobb programelemét a Családi Pikniknek. Azok a gyerekek, akik érkezésük után nem azonnal kaptattak fel a várhoz, most megtették. De a „várlátogatás” mellett kipróbálhatták a csicseri Százszorszép Óvoda népi játékait, vagy éppen kézműveskedhettek Balázs Lillával, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasával és a hagyományőrző Lesko Tamással is volt lehetőség az íjászatot kipróbálni. A felnőttek mindeközben a kézműves kirakodóvásár asztalainál nézelődhettek, illetve a FIRESZ BeülŐ kávézójának italaiból, vagy a nagykövesdi gyülekezet finom palacsintáiból és lángosaiból fogyaszthattak, de megkóstolhatták a helyiek egyedi recept alapján készült uborkás-sajtos muffin süteményét is. A jelenlévőket a kisgéresi Mustármag Bábcsoport előadásai gyűjtötték újra össze, hiszen a kultúrház a bábcsoport mindkét elődására megtelt kicsikkel és nagyokkal egyaránt. A családi délutánon egy kerekasztalbeszélgetésre is sor került Langschadl István kiskövesdi lelkipásztor vezetésével. A beszélgetésben édesanyákat és édesapákat szólítottak meg és kérdeztek a családból hozott példáról, annak továbbadásáról, a gyermeknevelés nehézségeiről, de a gyülekezet, az egyház családon belüli szerepéről is. A beszélgetés résztvevői – Asszonyi Zsuzsanna (pedagógus), Dócs András (közgazdász, vállalkozó), Szimkó Andrea (mérnök), Tomojka Vojtko Béla (szerkesztő, grafikus) – nagy nyitottsággal, olykor a kritika hangjait is megfogalmazva válaszoltak a témában, és különböző háttérből érkezve is a családnak, a családon belül a hitgyakorlásnak a fontosságát hangsúlyozták.
Az idei Családi Piknik témájában folytatott beszélgetést követően Asszonyi Árpád, egyházmegyei gondnok záró gondolatai hangzottak el. Ezt követően a jelenlévők azzal a reménnyel indultak haza, hogy a jövőben is lesz mód az egyházmegye nagy családjához tartozóknak találkozni. Addig is ott vannak a kemény padok, a fehérre festett templomfalak, az orgonaszó és az ájtatos csönd, ami a családi piknik pokrócaihoz, a modern hangszerekkel kísért dicséretéhez hasonlóan keretet ad arra, hogy Isten jelenlétében legyen együtt egy közösség, a gyülekezet és így figyeljen élete Urára, az Isten vezetésére. Így talán helyesebb a felvezető kérdőmondat „vagy” kötőszava helyett az „és” szócskát használni, mivel a Zempléni Egyházmegye a keretek, az eszközök tekintetében olykor bár eltér a megszokottól – ez történt a Családi Pikniken is –, de az Úr Jézusról szóló üzenet, az ember megváltására vonatkozó evangélium az egyházmegye legkisebb templomában egész éven ugyan az, mint a természet nagy templomában, a nagykövesdi vár árnyékéban szeptember második vasárnapján volt.