Konfi hétvége Pusztafalun

2019. május 10-11. között a Zempléni Református Egyházmegye Konfi hétvégét szervezett azoknak a fiataloknak, akik a Pünkösd előtti vasárnapon a gyülekezet közösségében hitvallásra és fogadalomtételre készülnek. Az alkalom helyszínéül a pusztafalui Öreg Bence Turistaház szolgált, ahol áhítatok, közösségi játékok, éneklés, 2 előadás és egy kalandos erdei túra is várta a 27 résztvevőt. 

A hétvége témája a „Hűség” volt, aminek kapcsán a konfirmációról, a fogadalom szövegéről, annak jelentőségéről gondolkodhattunk együtt. A gyönyörű természetet testközelből is megcsodálhattuk: a túra egy-egy szakaszán ki-ki fenéken, kézen, lábon próbált (nem) legurulni a meredekebb szakaszokon. Isten tökéletes időzítését is megtapasztalhattuk; a szakadó esővel megvárta, amíg a 4 órás túráról mindenki hazaér.
Köszönjük mindazoknak, akik imában hordoztak minket! Köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták gyermeküket! És köszönjük a szervező lelkipásztoroknak, Blanár Eriknek, Böszörményi Tamásnak, Hozák Viktornak, Langschadl Istvánnak, Molnár Évának és Tarr Ferdinándnak a szolgálatukat! SDG! (Kiss Miklós)

Nagybáriban volt a tavaszi Egyházmegyei Közgyűlés

Április utolsó vasárnapjának délutánján a nagybári református gyülekezet fogadta istentiszteleti hajlékába a Zempléni Egyházmegye Közgyűlésének alkotó tagjait és vendégeit. Az istentiszteletre hívogató harangok elcsendesedése után Tóth Szilvia helyi lelkésznő a feltámadott Jézus szavaival köszöntötte a jelenlévőket, békességet kérve és kívánva a vendégeknek és vendégfogadó gyülekezeti tagoknak. Az igehirdetés szolgálatát Hozák Viktor szőlőskei lelkipásztor végezte az Ez 37,1-14 alapján. Igehirdetésében párhuzamot vont a száraz csontokat látó, élettelenséget tapasztaló Ezékiél próféta érzései és korunk gyülekezetvezetőinek érzései között, akik a csökkenő számokat, statisztikai mutatókat látva ugyancsak elszomorodnak, és nehezen látják a pozitív jövőképet. A számok sok esetben azt mutatják, hogy van mitől félni, hiszen egyre kevesebben vagyunk, egyre inkább érezzük a lelkészhiányt is, de mindemellett látnunk kell, hogy van reménységünk – fogalmazott a lelkipásztor. Az igei bíztatást követően a nagybári, kisbári és csarnahói gyülekezetek férfijaiból összeállt, a helyi lelkésznő által vezetett kórus éneklését hallgathatták meg a jelenlévők, ezzel is ünnepélyesebbé téve az egyházmegyei alkalmat. 

Az istentiszteletet követően az Egyházmegyei Közgyűlés a kulturális központban folytatódott. A számbevétel után Blanár Erik egyházmegyei főjegyző az őszi közgyűlés jegyzőkönyvét, majd az utóbbi időszak Egyházmegyei Tanácsüléseinek határozatait olvasta fel. Ezt követte Kendi Csaba esperes beszámolója, amelyben a 2018-as esztendőnek örömeiről, áldásairól, de nehézségeiről is számot adott, s mindeközben az egyházmegye pillanatnyi állapotát is felvázolta. Dócs Szilvia pénztárnok az egyházmegye anyagi természetű dolgairól számolt be. Blanár Gabriella az egyházmegye missziói és diakóniai szolgálatáról, Györky Szilvia az egyházmegyében folyó sajtótevékenységről, Molnár Éva a hitoktatásról és vallásos nevelésről, Molnár István a 2018-as esztendő építéseiről, felújításairól számolt be a közgyűlés alkotó tagjai előtt. Az esperesi jelentés, valamint a különböző beszámolók meghallgatása után a jelenlévők egy átfogó képet kaptak a Zempléni Egyházmegye életéről, szolgálatáról, az egyházban lévők és a még azon kívül állók felé végzett tevékenységéről, amelyekért Istené a dicsőség egyedül. A Közgyűlésnek a közös imádsággal történő lezárása után, a helyi gyülekezet a vendégszeretetét azzal is kifejezte, hogy közös vacsorára hívta a jelenlévőket, így a beszélgetés már a terített asztalok mellett folytatódhatott.

Nyilatkozat

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa, mint az egyház kormányzó szerve az alábbi nyilatkozatot hozza a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által 2019. március 27-én megszavazott, a 63/1993-as számú törvény módosítása kapcsán, a nemzeti himnuszok korlátozására vonatkozólag:

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tagjainak, gyülekezeteinek és testületeinek többsége magyar. Egyházunknak a lelkiismereti és vallásszabadságból adódóan elidegeníthetetlen joga, hogy a magyar himnuszt, mint nemzeti imádságunkat és liturgiánk egy elemét, hittel énekelhesse.
Amennyiben az állam az egyház számára biztosított szabadságjognak eme lelkiismereti tartalmát akadályozza, az az Egyház hitelveibe, nyilvános vallásgyakorlásába való súlyos beavatkozásnak minősül, amely a demokratikus jogállamiság egyik alapszabadságát súlyosan és aggályosan korlátozza.
Lelkiismereti és vallásszabadságunknak ezen durva megsértése Egyházunk számára elfogadhatatlan.
Biztatjuk gyülekezeteinket, egyházi szerveinket és intézményeinket, hogy nemzeti imádságunkat az eddig megszokott módon továbbra is énekeljék.
Fazekas László s.k. - püspök
Fekete Vince s.k. - főgondnok

Az öröm jellemezte a Zempléni Egyházmegye bibliaismereti vetélkedőjét

Bibliát olvasni, annak történeteit tanulni öröm – fogalmazták meg többen a Zempléni Egyházmegye bibliaismereti vetélkedőjének résztvevői közül. Ez nem csak megállapításként hangzott el, de valóban azt lehetett látni március utolsó hétvégéjén a királyhelmeci gyülekezeti otthonba összegyülekezett gyerekek és felnőttek arcán, hogy örülnek az alkalomnak, a felkészülésnek, az együttlétnek, s örülnek a felkészülés során megszerzett bibliaismeretnek.

Március 30-án a gyerekek tettek tanúbizonyságot arról, hogy az ősatyák történeteit, az idei év bibliaismereti vetélkedőjének témáit ismerik. A délelőtti alkalomra 11 gyülekezetből érkeztek gyerekek, akiknek a kicsi bizonytalanságát az énektanulás oldotta és lelküket a verseny előtt Hozák Magyar Ildikó, szőlőskei lelkésznő erősítette igei útmutatásával. A gyerekek által jól ismert történetet, Jákób álomlátását hozta a gyerekek elé a lelkésznő, utalva nem csupán a Jákóbnak szóló ígéretre, hanem arra is, hogy Isten hozzánk is jönni akar az Ő szeretetével. A mennyei létrához hasonló istenélményeket szeretne nekünk is ajándékozni életünk során, hogy amikor elcsüggednénk, legyen kibe kapaszkodnunk és átélhessük, hogy nem vagyunk egyedül, ahogyan Jákób sem volt egyedül – fogalmazott a lelkésznő. Számunkra a mennyei létra, aki összeköti a mennyet a földdel, Jézus Krisztus lett, s így lehet kapcsolatunk az Atyával – bíztatta a gyerekeket az igehirdető.
A bíztatásra szükség is volt, hiszen a közös áhítat után, korosztályok szerint három csoportban írták a gyerekek a feladatlapokat. A legügyesebbek most is a legkisebbek voltak, akik nem csak a leggyorsabban oldották meg a feladatokat, hanem a legkevesebb hibát is ők ejtették. Érthető tehát, hogy nagy-nagy öröm volt bennük a feladatok megoldása után. Szomorkodni azonban a nagyobbaknak sem volt okuk, még ha az iskolai berögződés, a felmérésektől való félelem rajtuk már inkább megfigyelhető volt. Ez persze hamar szertefoszlott, hiszen a papír alapú felmérés után ez éven is közös játékban vehettek részt a gyerekek Molnár Éva helyi lelkésznő vezetésével, amely játék ugyancsak a bibliaismereti vetélkedő témájára épült. Az öröm csak fokozódott, amikor a díjátadásra került sor és a vetélkedő résztvevői csoportonként vehették át az elismerő oklevelet és tárgynyereményeket.
A felnőttek bibliaismereti vetélkedőjére másnap, vagyis március utolsó vasárnapjának és egyben utolsó napjának délutánján került sor. A felnőttek számára harmadik alkalommal lett meghirdetve a vetélkedő az egyházmegye gyülekezeteiben és örvendetes, hogy idén is nőtt a felkészülésbe kapcsolódók száma, akik 12 településről érkeztek. A vetélkedőre érkezők gyülekezetét Molnár István, a vendégfogadó egyházközség lelkipásztora és Kendi Csaba, a Zempléni Egyházmegye esperese köszöntötte. Ezt követően Böszörményi Tamás nagykövesdi lelkipásztor a 1Móz 28,10-15 alapján tolmácsolta Isten üzenetét, hangsúlyozva, hogy bár az ősatyák élete sem volt könnyű, tele voltak a kapcsolataik nehézségekkel, intrikákkal, de mégis próbáltak Isten tervének részévé lenni. Voltak konfliktusaik bőven, nem volt akkor sem könnyű, de mégis igyekeztek kapcsolatban lenni Istennel és egymással. Majd gondolatait zárva buzdította a jelenlévőket, hogy „legyen ez a vasárnap a találkozásé, az Úré és az Istennek általunk megvalósuló tervéé”.
Az igehirdetést az igeismeretről, vagyis a megtanultakról való számadás követte, ami ezúttal is feladatlapok segítségével történt. A felnőttek talán még a gyermeki lelkesedést is felülmúlva osztották meg gondolataikat egymással, tanácskoztak az adott válaszok helyességén, vagy éppen az „extra nehéz” feladatok válaszainak helyességét ellenőrizték. A kiértékelés itt sem maradt el, s mindenki elégedetten, élményekkel, s nem utolsó sorban sok-sok igével és bibliai történettel gazdagodva tért haza.
A Zempléni Egyházmegye bibliaismereti vetélkedőjén valóban az látszott, hogy a Bibliával, Isten igéjével foglalkozni öröm, hiszen nem csak az ismeret bővül és az Istennel való kapcsolat erősödik, hanem az egymás közötti kapcsolatok is szorosabbra fonódnak.

Minden emberi erőtlenségben egyedül Isten erejével

Hivatalosan is felvette szolgálatát Hozák Viktor szőlőskei lelkipásztor. A gyülekezetben négy évtized után került sor lelkészbeiktatásra.

Hét hónappal lelkészük, Sallai Tibor nyugállományba vonulása után, aki 43 évig szolgált a gyülekezetekben, a szőlőskei egyházközség és leányegyházai hálát adhattak Istennek új, megválasztott lelkipásztoruk, Hozák Viktort ünnepélyesen beiktatásáért.
Ismerve a lelkészválasztás jogi útját, Isten reformált hitben élő szőlőskei népe valóban példaadóan járt el. Nem csupán várták, hanem keresték a megoldást: vállalták a választás felelősségét – mert el akarták kerülni a pályáztatás kényelmesebb útját.
Az ünnepi istentiszteletre 2018. november 4-én került sor. Szolgálata elején Fazekas László püspök úr megjegyezte, hogy jó dolga van: általában megtelt templomokat lát, ha eljut egy gyülekezetbe szolgálni. Valóban, Szőlőskén a templom mellett még sátrat is állítottak, ahol hangszórón keresztül volt követhető az istentisztelet, hiszen sok vendégre számítottak. A négy gyülekezetből, valamint a lelkipásztorokkal és vendégekkel számolva össze is gyűltek kétszázan.

Az alkalom ünnepi igehirdetője, Fazekas László püspök a Lk 19,37-40-et vette fel alapigeként. Szolgálatában üresedő templomokról, a hagyományos keresztyénség gyengüléséről beszélt. S ezzel összefüggésben a korszellem Isten igéjével szemben ható áramlatairól. Ennél erősebb csak a Jézus Krisztusban való örömünk lehet – mondta. Ezt kell hordoznunk és világgá kiáltanunk. Hogy ne a kövek, s a kőből épült üres templomok kiáltsanak. A püspök igemagyarázata végén a köztük levő erős érzelmi kapcsolat miatt kedves szemérmességgel szólította meg Hozák Viktort. Megköszönte, hogy az ifjú lelkész előbb meghallotta az ige szavát, majd közösen is az ige „kiáltói” lehettek. Hiszen Hozák Viktor Komáromból, a püspöki gyülekezetből származik, ahol segédlelkészi éveit is töltötte.
Az ünnepélyes beiktatás szolgálatát Kendi Csaba zempléni esperes végezte. Az 1Tim 4,12 alapján Isten biztatását tolmácsolta. Hangja – az olvasott igevers tónusában – bátorítóan és őszinte szeretettel szólt. Az esperes kölcsönösen egymásra bízta a gyülekezetet és lelkipásztorait. Külön megemlítve a lelkipásztor hitvestársát, Hozák Magyar Ildikót, aki beosztott lelkészként szolgál majd férje mellett. Kiemelte: az említett kölcsönösség egymás elhordozását is jelenti. És a lelkészekkel közös szolgálatot. Végül arra intette fiatal szolgatársát, hogy életével tegyen bizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitéről. Kendi Csaba esperes ezután átadta lelkipásztornak a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjeit.
Ekkor a négy egyházközség, a szőlőskei, a bodrogszerdahelyi, a borsi és az újhelyi gyülekezetek gondnokai léptek elő, s Hozák Viktor vállára helyezték az ajándékba készített palástot. Majd két ifjú hölgy, a szerdahelyi alapiskola növendékei, Tokár Fruzsina és Bari Csenge köszöntötték a lelkészt énekkel, verssel.
A beiktatott lelkipásztor a szószéken igemagyarázata textusaként a 2Kor 12,6-10-et olvasta. Kifejtette, biztos abban, hogy Isten munkálta ezt a találkozást. Azt, hogy egymásra találtak a gyülekezetekkel. És mindig Isten lesz az, aki erőt ad a közös úthoz, minden egyes lépéshez. Ezután bizonyságtévő hangon élete töviseiről is szólt, nem tagadva erőtlenségeit. De ezek között is mindig Jézus Krisztusban találta meg az erőt. Az erőt, amely mindenre elég. Mert az ő kegyelménél nincs nagyobb erő.

Szép hagyomány, hogy a beiktatott lelkipásztort szolgatársai egy-egy igeverssel köszöntik. Ez alkalommal is így történt. Azonban míg a mikrofon odaért az első lelkészhez, Hozák Viktor kézen fogta s maga mellé, az úrasztalához állította hitvestársát, hogy együtt fogadják az igei bátorításokat. A lelkipásztor az istentisztelet végén mondott köszöntőjében utalt is arra, hogy felesége nélkül bizonnyal nem lett volna szőlőskei lelkész, hiszen egyrészt sokat köszönhet kedvesének, másrészt az anyaegyház kimondottan lelkészházaspárt keresett a megüresedett szolgálati helyre.
Az igei köszöntéseket az elöljáróságok után Sallai Tibor nyugalmazott szőlőskei lelkipásztor kezdte. Jelképes gesztus volt, hogy így történt. Többen is szinte a szolgálat átadásaként értelmezték megszólalását. Egyébként az összes elhangzó ige megmaradt, Molnár István és felesége, Molnár Éva mint mindig, most is azzal kedveskedett a beiktatott lelkipásztornak, hogy az elhangzó igéket lejegyeztette egy könyvecskébe. A zempléni egyházmegyében beiktatáskor évek óta ez a legkedvesebb ajándék. Később, az ünnepi asztalnál ketten is említették, hogy a napokban lapozták fel újra az évekkel korábban kapott kis emlékkönyvüket. A köszöntéseket – a gyülekezetek nevében mondott beszédével – Gál Ilona nyugalmazott igazgatónő zárta. A tapintatosan kedves, az érzékenységekre is figyelmes, hitvalló beszéd a köztiszteletben álló tanárnő ajkán újra irodalmi igényű magyarsággal szólalt meg.
A nemzeti imádság éneklése előtt Hozák Viktor is köszönetet mondott az áldott alkalomért. Megköszönte családja viszonozhatatlan szeretetét, anyagyülekezete, a komáromi eklézsia gondoskodását, s a korábbi szolgálathelyén, Vajánban élő reformátusok jóságát. Az együttlét a bodrogszerdahelyi kultúrházban közös ebéddel végződött. A terített asztal mellett a helyieknek jó volt hallani a távolabbról érkező vendégek megállapítását, hogy úgymond: érezni a zempléni egyházmegye lelkészközösségének barátságos, testvéri légkörét. Amelynek immár a Hozák házaspár is része.

Hozák Viktor 1987-ben született Komáromban. A teológiát a Selye János Egyetemen, Komáromban végezte 2012-ben. Hozák Magyar Ildikó 1988-ban pácini családba született Sátoraljaújhelyen. A teológiát 2013-ban végezte a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. A lelkészházaspár 2013-ban kötötte össze életét. Két gyermekük született.
Segédlelkészi éveiket Komáromban töltötték, majd 2014-től Vajánban szolgáltak. Hozák Viktort a Szőlőskei Református Egyházközség 2018. július 8-án választotta meg. (Langschadl István)